Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Sári Zsolt: Egy kiállítás és muzeológiai tanulságai – Három a kislány! – Babaházak. Rendhagyó időszaki kiállítás a Skanzenban

3. kép. Részlet a kiállításból (DEIM Péter felvétele) A kiállítás forgatókönyve A kiállítás alapdokumentuma a kiállítás forgatókönyve. Az alapgondolat egy évvel korábban született meg, amit SÁRI Zsolt terjesztett a Skanzen Tudományos Tanácsa elé, amely a tervet elfogadta, és beépítette a múzeum éves programsorozatába. A kiállítás szervesen illeszkedett a múzeum középtávú kutatási, gyűjteménygyarapítási- és kiállítási tervéhez. Ezt azért szükséges leszögezni, mert ebben az esetben nem ad hoc jelleggel született meg a kiállítás ötlete, hanem a múzeum középtávú, „tematikus éveket" felölelő programsorozatának előfutáraként számon tartott „Hetedhét játékév" részeként lett megtervezve. A tárgyak A múzeumi kiállítások alapja a kiállított tárgy. Erre építjük a kiállítást. A műtárgy alapvetően nem interaktív eszköz. Ehhez használjunk majd demonstrációs tárgyakat, másolatokat, a mi esetünkben például az eredeti társasjáték alapján készített nagyméretű társasjátékot. A forgatókönyv mérce és mérték, egy tárgy és annak értelmezése hogyan választható el? Minél több az „inger", annál kevésbé lehet „megtalálni" a tárgyat. A tárgyak kiválasztásának szempontjai sokrétűek: reprezentatív, általános, „megfogható", szakmai jelentősége, értéke, hitelessége, a mögötte lévő információ mennyisége. Az elsődleges tárgylista alapján dolgozik a restaurátor, a látványtervező és a kurátor is, ez határozza meg a forgatókönyvbe, és a kiállításba kerülő tárgyakat. A kiállításhoz felhasznált műtárgy anyag alapjait a ~lölnay-hagyaték jelentette. A kiállításba kerülő tárgyak fókuszába a gyermekszoba bútorai kerültek: a lányok önálló szobáját, a két év alatt, különböző helyeken és emberek által elkészített bútorokkal rendezték be. A ruhás szekrény, két ágy: egy heverő és egy rácsos kiságy, így mindkét lánynak saját ágya van, kisasztal és négy kisszék, amelyeket Sopronban készítettek, egy éjjeli lámpa, egy tulipános láda, amit szintén a soproniak készítenek 1935-ben. Valamennyi bútor világoskék színű, festett. Alapmotívumként a különböző virág ornamentikák figyelhetők meg, emellett viszont a madár és az ember alakok is feltűnnek. A feliratok a készítők nevére, a készítés helyére és idejére utalnak, de a megajándékozott neve is szerepel „Jutka", „Jutka baba" formákban. A tárgyak készítésének történetét két „dokumentum" segítségével tudtam rekonstruálni. Az egyik „dokumentum" maga a festett bútor volt, hiszen ezeken több feliratot is találtam, amelyek a készítők neveit, a készítés helyét és idejét is rögzítette.

6 A máA kisasztal felirata: „IGAZGATÓNKNAK SZERETETTEL A MŰSZAKIAK: JÓZSA L. KINCSES GY KOVÁCS I VARGA S. JAMBRIK E BAKI S. MERKÓSZKI M.Sopron 1934.XI.30"; a szekrényen: „PISTA BÁCSI 1936.XII.24." 184