Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Józsa Anna: A ménfőcsanaki Ecker-villa – polgári életforma megjelenése falusi környezetben

néven. Mind Ménfőt, mind Csanakot a legrégebbi megyebeli helységek között említik. A helységek nevének eredete a honfoglalás korára vezethető vissza, Csanak honfoglalás kori szó, fa merítőedényt jelent. Ménfő eredete a tartalmában rejlik, királyi ménes szálláshelye.

1 I 735-50 között készülhetett a ménfői puszta határ térképe. Ebben az időben készítette el MAYZECK Henrik mérnök a Pápa-Ugod-Devecser uradalmak birtokkönyveinek térképeit, az itt bemutatott térkép is ez alkalommal készülhetett (I. térkép). A térképen láthatók: a major három épülete, a kápolna (később az utat a kápolna másik oldalára helyezték), a szőlőhegy, az utak és a dűlőnevek feltüntetve, valamint a Világosvár.

3 Ménfő legrégebbi épülete a 300 éves kápolna, az 1773ban készült csanaki római katolikus templom, valamint az 1804-ben épült nemesi kúria (kastély), melyet Eszterházy Pál építtetett. Csanak már 1344-ben feltűnik a Pannonhalmi Apátság birtokai között, és mindig az Apátsághoz tartozott, míg Ménfőnek világi tulajdonosai voltak. 1817-ig Eszterházy birtok volt, majd a Bezerédjek tulajdonolták. A szőlőművelés hagyománya Ménfőn A szőlőművelés történetét nagy részben Szabady János dolgozta fel,

4 aki Ménfőcsanak falutörténeti kutatásaival vált ismerté. A szőlőművelés már az államalapítás idején virágzott a pannonhalmi dombvidéken, erre utal a pannonhalmi alapító levél, amelyben Szt. István király az apátság birtokait és jövedelmeit felsorolva elsőnek említi a szőlőt. A Csanak-Ravazdi dombsor csanaki és ménfői lejtőin folyó szőlőművelés írásos nyomai a I 2. századra vezethetők vissza. I 170. körül Konrád, III. István jobbágya tulajdonolta Ménfőt (ebben az időben Menfu, vagy Mensow néven említve), melyet a szőlők nélkül 4 unokájára hagyott, a szőlőt pedig a Szt. Mártoni apátságra hagyományozta. 1. SZABADY János tanulmányok 1990. 2. GYXJM. 3. GÉBERJÓzsef 2006. 4. SZABADY János szemelvények 1981. 1216-ban III. Ince pápa bullája említi Csanakot villa Chonuk néven, mint a Szt. Mártoni apátság ősi birtokát. Lakói szőlőmunkások voltak, akiket a király kiváltságlevélben adományozott az apátságnak. A török támadások idején mind Ménfő, mind Csanak elpusztult. 1594-ben a Világos-hegyi őrkastély, majd az 1615ben felépített elővár (Világosvár) is a török áldozata lett. A török idők után lassan népesült be a dombok alja, Ménfő hosszú ideig puszta, majd Szőlőhegy-község, később község lett. Csanak kezdetben szintén pusztaként volt jelölve, majd 1729-ben a Szt. Benedek rendi főapátság 12 német és I horvát családot telepít Csanakra, akik a bajor Pfalzból Győrig uszályon, onnét szekéren jöttek Csanakra. A feljegyzések szerint 1520 táján Csanak szőlőhegyét a nagy hideg és a szárazság elpusztította, ami után a lakosság új telepítést végzett. 1635-ben a jezsuiták is birtokoltak szőlőket Csanakon, az I 700-as évek elején Ménfőn is, mégpedig a Kiáltó hegyrészt. A Kiáltó elnevezését arról kapta, hogy szombat délben innét kiáltották be: „Hagyd a munkád, hagyd!", ami azt jelentette, hogy szombat déltől hétfő reggelig nem szabadott a szőlőben tartózkodni. 1694-ben a szőlőkben előforduló kihágások és perpatvarok elkerülése végett a szőlősgazdák a főapát beleegyezésével ún. Statutum-ot (szabályrendelet) alkottak, amellyel nagy hatalmat bocsátottak a hegymesterek kezébe. A hazai jogrend szerint csak a saját törvényhatósággal rendelkező községek hozhattak létre statútumokat. 2. kép. A ménfői kápolna 106