Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Szenti Tibor: Épített tűzhelyek a hódmezővásárhelyi tanyákon

„Az egész magyar nyelvterületen ismert konyha szavunk 1206-ban helynévként bukkant fel cuhna alakban. A szó ókori, latin eredetű" - fogalmazta FILEP Antal.

8

3 A konyhát füstháznak is nevezték. A konyha és a tűzhely jelentése gyakran megegyezett. Archaikus, középkori kifejezések egyezéséről lehet szó, amelyet a viszonylag elzárt terület lassú fejlődése során a nyelv megőrzött, és nem változtatott rajta. „A konyha az itt tárgyalt funkciója szerint a szabadkémény alatt elhelyezkedő nyílt tűzhelyet jelölte."

8'

1 BÁLINT Sándor a középkori egyosztatú házról a következőket írta: „ez az archaikus, egyetlen sejtből álló házforma az ásatások tanúsága szerint is a középkor utolsó századaiban megoszlik, egy födél alatt két részre tagolódik: a most már szoba néven is emlegetett lakó, és a konyha szóval illetett főző, fűtő helyiségre." Ugyancsak ő fogalmazta meg: „itt a konyhaajtó, régiek ajkán pitarajtó..."

8

5 Fölmerül a kérdés, hogy akkor ezen az ajtón belépő hová jut előbb? A konyhába, vagy a pitvarba? A tüzelőhelyek által elfoglalt helyiség, a nagygerenda elválasztó szerepétől függetlenül egységesen hol konyha, hol pitar nevet kapta a néptől? Néhány oldallal odébb a konyhaküszöbrőt és a pitvarküszöbről írt,

8

6 holott tudjuk, hogy a nagygerenda által elválasztott tér között a földön sohasem volt küszöb. Ez ismét az egységes név használatát tükrözi: vagy konyha, vagy pitvar az egész helyiség. Újabb két oldallal arrébb így fogalmazott: „Elől volt tehát a már említett pitar, hátul pedig a szabadkémény alatt a kéményalja, a voltaképpeni konyha."

8

7 Hasonlóan vélekedett Nagy Gyula is. Az orosházi konyháról ezt írta: „A szabadkéményes konyhát a nagygerenda ketté osztotta: a kéményajjára és pitvarra. " Hódmezővásárhelyen a konyhai bejáró és a nagygerenda közti első helyiségrészt zömében konyhának, a belső, nyitott kéménnyel bíró füstös, később kaminnal zárt részét pitvarnak, vagy pitarnak mondták. JUHÁSZ Antal szerint: a konyha - a szelemengerendától befelé, a tűzhelyek tere, pitvar a gerenda és a bejárat közötti rész.

8

8 Petőfi Sándor közismert, minden valószínűség szerint kiskunsági élményt földolgozó versében azt írta, hogy „BEFORDULTAM A KONYHÁBA, / RÁGYÚJTOTTAM A PIPÁMRA..." A konyhában a nagygerenda lefogta a fölfelé szálló, meleg füstöt. Hihetőbb, hogy a költő a gerendán túli pitvarba léphetett, ahol a füst gyorsan, szabadon távozhatott. Ezek a példák jelzik a terminológia különbözőségét. FILEP Antal a kérdéskört így foglalta 83. FILEP Antal 1980. 3. 262. 84. PÁLL István. 1987. 44. 85. BÁLINT Sándor 1976. 1974/75-2. 263. 86. BÁLINT Sándor 1976. 1974/75-2. 267. 87. BÁLINT Sándor 1976. 1974/75-2. 269. 88. JUHÁSZ Antal 1989. I. 201. 89. FILEP Antal 1980.3. 262. 90. FILEP Antal 1980.3. 130. 91. FILEP Antal 1980. 3. 320. 92. FILEP Antal 1980. 3. 264. 93. FILEP Antal 1980. 244. össze: „A külső fűtésű, kályhás, tiszta levegőjű lakószoba elterjedésével vált népszerűvé a külön főző, sütő (de egyben fűtő funkciókat is ellátó) helyiség. A Dunántúl DNy-i, középső és Ny-i körzeteit nem számítva, a konyha egyben a lakások előteréül is szolgált. Részben ez az oka annak, hogy nem jelölték külön szóval, pitarnak, pitvarnak nevezték vagy tüzes ház, szenesház szinonim megnevezését használták. Nem véletlen, hogy éppen a központi területeken, illetve szomszédságában volt használatos a konyha értelemben. Konyha szavunk használata azonban folyamatosan terjedőben volt, mivel részben a középmagyar háztípus kiterjedése a szomszédos házvidékeken is a külön főző-, sütőhelyiségek építéséhez vezetett, részben pedig a hagyományos középmagyar háztípus szerint épített lakóházak korszerűsítésénél kialakított ún. főző-, sütőhelyiségeket is konyhaként jelölték újabban, ha korábban más megnevezése is élt volna."

8

9 * Visszatérve a kemencékre, ismét FILEP Antalt idézzük: „A kemence fejlődését, használatát a 15. századtól paraszti közösségeinkben is egyre fokozottabban befolyásolták a különféle kályhák és kandallótípusok. Kemence szavunk valószínűleg honfoglalás előtti keleti szláv eredetű jövevényszó." A kamen = kő szó származéka, és a 14-. század végén tűnik föl.

9

0 FILEP Antal a középmagyar háztípus megjelenését a 15. század második felére teszi, mivel a 16. században elpusztult falvak területén végzett ásatások során ezek már előkerültek. A jobb módú parasztok építették. Nálunk elsősorban a boglya alakú kemencék terjedtek el. Ezek külső fűtésűek voltak.

9

1 FILEP Antal a konyhai sütőkemencéről írta: „a késő középkortól kezdve feltételezhető a konyhai, pitvarbeli, kéményaljabeli sütőkemence. Ugyanis a szemeskályha belvilága kicsiny volt, alkalmi ételfőzésre, sütésre még szolgálhatott, de kenyeret sütni már nem lehetett benne."

9

2 A 16. századi ásatások során már találtak „boltozatos, kerek, elliptikus alapterületű konyhai sütőkemencéket, amelyeket a konyhahelyiség hátsó falába vágva a szabadba kinyúlva építettek... A kezdetlegesebb kivitel esetén, a konyha földjén vagy alacsonyabb, magasabb padkán épült a sütőkemence, de téglából, vályogból, nyerstéglából, vagy úgy, hogy favázra vert sárboltozatát nem burkolták körül. Az ilyen kemencék csonka gúla, csonka kúp, félgömb alakúak voltak. "

9

3 33