Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Szenti Tibor: Épített tűzhelyek a hódmezővásárhelyi tanyákon

14. kép. Török Ferenc kályhaszemet korongoz A szerző a boglyakemencéről többek között így írt: „a 18. századi Alföldet érintő kamarai-kincstári telepítések lakóháztervei között már megtalálhatók kiforrott formái."

9

4 Elkészítéséről rövid összefoglalót adott: „A külső fűtésű kályhák analógiájára sárból, cseréptörmelékből különféle formájú, nagy tűzterű kemencéket alakítottak ki. A külső fűtésű szobai kemencék így lehetővé tették a tiszta levegőjű, füsttelen lakószobák építését, karbantartását... [Típusai közül] a legismertebb külső fűtésű szobai kemence az Alföld-szerte általánossá vált boglyakemence. Ennek legarchaikusabb változatai agyaglemezekből készültek, a fazekasok spiráltechnikai eljárását követve. Fejlettebb változatait csonka gúla, csonka kúp alakban, növényi anyagokból készített vázra építették, pl. sárból, esetleg cseréptörmelékből."

9

5 Miért terjedhetett el a kívül fűtős kemence? A földes padlójú és földből készült (vert falú, vályogfalú, csömpölyegből való) házaknál a kemence szárított, a nedvességet visszatartotta. Ez alatt nem kiszárítást kell érteni, hanem kellemes temperáitságot, mert a szükséges páratartalmat biztosította. A ke94. FILEP Antal 1977. 1. 305. 95. FILEP Antal 1980. 3. 369-370. 15. kép. A kályhaszem formázása 34