Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Juhász László: A településszerkezet és az építkezés változásai Mezőcsáton a honfoglalás korától a 20. század végéig

19-20. kép. A képen látható tüzelős ól a legutóbbi időkig megmaradt a vele szemben épített polgári ízlésű lakóház mellett. Az utcai palánkkerítés az egész városban általános volt (Bethlen Gábor u. 24.), 2002. 21. kép. A város egykori zsúfolt településbelsősége a Muhi utca környékén és a Csire-zugban (Attila u.), 1970. meskút, szekérszín, néhol juhhodály is hozzátartozott a kertekhez. A néhány birka számára épített hodályok jellemzően kisebb méretű, paticsfalú vagy vályogfalú épületek voltak. Használhatták őket tyúkólként, pelyvatartóként is (17. kép). A szemes takarmány tárolására szolgáló kamra különálló építményként, vagy a tüzelős óllal, szekérszínnel, hodállyal egy héj alá vonva épült. Nagyon ritkán érvényesültek díszítő funkciók ezen épülettartozékok külső megjelenésén. A 18. képen látható különálló kamra díszítettsége utal építtetője igényességére, vagyoni rangjára. Az eredetileg az ólaskertek telektartozékaiként épült tüzelős ólak sokáig szolgálták az állattartás funkcióit. A kertek beépülésével még a 20. század elejének polgárosodó lakóházépítése idejében is sok portán megmaradtak az új lakóházak mellett a régi ólak (19. kép). A lakóházak és berendezésük a 18. századtól a 19. század közepéig A családok lakóházai az ebben a korban általánossá váló háromsejtes épületek lehettek. A szobakonyha-kamra helyiségsorolású épületek ágasfásszelemenes, később vályogfalú, támasztott szarufás épületek voltak. Eleinte csak a lakószoba fölé építettek födémet, a konyha és a kamra födém nél90