Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Juhász László: A településszerkezet és az építkezés változásai Mezőcsáton a honfoglalás korától a 20. század végéig

14-16. kép. A keményfából készült, többnyire zsilipéit falú sertésólakat a Bükk falvainak faizói szállították a városba,1970. 17. kép. A kisméretű paticsfalú vagy vályogfalú épületek tyúkólak, pelyvatartók vagy néhány birka számára épített hodályok voltak (Szent István u. 41.), 1994. dél alá épült a szekérszínnel, amelyből utólag benti tüzeléshez alkalmas nyári konyhát alakítottak ki. Az istállók födém nélküli gerendavázas, paticsfalú vagy vályogfalú építmények voltak. A tető nádazását belülről pelyvás sárral tapasztották, hogy a benti tüzelésektől ne fogjon tüzet. A 19. század közepétől egy katonai rendelet következményeként - egyre több helyen jelent meg a deszkafödém az istállókban („német ólak"). Ilyen épület, egy két bejáratú, osztott istálló látható a 13. képen, amelynek padlásterét termény, vagy szálastakarmány raktározására használták. A tetősíkra épített padlásajtó és a padlásfödém utólagos átalakítás eredménye. A fedélszék eredetileg itt 18. kép. A képen látható különálló kamra díszítettsége utal építtetője igényességére, vagyoni rangjára, 1970. is nyitott volt, mint az ezzel egykorú tüzelős ólaké. A kertek tartozékai voltak az aprójószágok ólai. A sertésólak tölgyfából, bükkfából készültek, a Bükk falvainak faizó lakói készítették, szállították, és építették megrendelésre. Talpgerendákra építették zsilipeléssel, a héjalásuk náddal, gyékénnyel vagy szalmával történt, a padlásterüket tyúkólként használták (14-16. kép). A kerteket az állatok együtt tartása miatt kerítették - élő sövénnyel vagy szálas trágyából rakott fallal (garágya). Árnyékot, és az állatoknak táplálékot adó gyümölcsfák mellett a legtöbb kertben zöldségeskertnek elkülönített, állatoktól elzárt terület is volt. Gé89