Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Juhász László: A településszerkezet és az építkezés változásai Mezőcsáton a honfoglalás korától a 20. század végéig
3-4. kép. A bal oldali katonai térkép II. József korában, 1783-ban, a jobb oldali polgári térkép késó'bb készült hetőséget jelentett a további előrejutásban, hogy a 17. sz. végén vásártartó és vámszedési jogot kapott. A korábbi fatemploma 1 7 helyére a 18. század közepén nagyméretű egyhajós kőtemplomot épített, amely később harangtoronnyal és két oldalhajóval bővült. A templom építése az eddigiektől messze nagyobb méretű közös munkát, összefogást, anyagi ráfordítást jelentett a város lakói számára. A későbarokk, copfos motívumokkal díszített harangtornyú, nagy mesterségbeli igényességgel elkészített kazettás mennyezetű, festett deszkamellvédű impozáns templom a hitélet gyakorlásán túl biztosan sokat adott a város polgárainak a gazdagodáshoz lélekben, ízlésben, lakóhelyhez kötődésben, öntudatosodásban. A 18. századi írott dokumentumok szerint 18 Mezőcsát mezővárosi rangú település volt 3200 lakossal, 589 lakóházzal. Volt szőlős kertje, a földje („a' hol nem volt széksós") termékeny, volt boltja, serháza, kocsmája, mészárszéke. Evenként háromszor tartott országos vásárt. Az ekkor készült várostérképek a településszerkezetet tükröző első dokumentumok. Az 1783-ban készült katonai térkép az utcákat és a házakat is rögzítette, a később készített polgári térkép a belterületen csak a köznemesség és az úrbéresek lakóterületét elválasztó méta-utat és a templom helyét jelöli. A belterület szerkezetét megmutató katonai térképen jól látszanak a városból kivezető országutak, az észak-déli irányú - Miskolcra, Ároktőre vezető -, és a keletnyugati - Tiszakeszire, Gelejre vezető - utak. Középen a templom. (A kereszt forma sematikus jelzése az akkor még egyhajós templomnak.) A templomtól délre levő L alaprajzúnak látszó épület paplak és iskola lehetett. A térkép rajzolója a mai Orosz-domb környékére egy nagyobb méretű kerített kertet rajzolt, amelyen nagyméretű épületek vannak. (A Pottornyai család majorsága állhatott itt.) A város belső részén a házak egy része szórtan, más része utcás rendbe sorolódva látszik. A rajz szerint ez a belsőség zsúfolt volt, a házak egymáshoz közel épültek, és nem voltak telekhatárok. Ezt a lakóházas belső részt egy zölddel színezett kerített telkes övezet vette körül. Itt berajzolt telekhatárok, kerítések látszódnak, és minden telken látszik egy épület. A város csapadékvizét összegyűjtő Bokortó és Berecz-tó jól látható a térképen. (Az előbbi a Mohácsi- és Gárdonyi utca közé eső zugban, a mai piactér területén volt, az utóbbi az Attila- és a Petőfi utca közé eső területen feküdt. Az utóbbinak kifolyása volt a puszta irányába.) (3-4. kép) Az alföldi települések többségét ilyen szerkezetűnek ábrázolják a korabeli katonai térképek. A lakókörnyezeti és gazdálkodási funkciók ilyetén téri elkülönülését racionális okok magyarázhatták. A főleg állattartásra berendezkedett paraszti gazdaságok nagy térigényű munkáihoz alkalmasabbnak tűnt a nagy17.1700-ban az egri püspöki összeírás kálvinista fatemplomot említ Mezőcsáton. Lásd: LESKÓ József 1907. 18.DANYI Dezső-DÁVID Zoltán 1960. A 18. századi népesség- és gazdaságtörténethez BÉL Mátyás: Descripto Com. Borsodiensis című kéziratát (Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár) és a tizedjegyzékek adatait [Regesta decimarum, Magyar Országos Levéltár OL E 159.) idézi KOCSIS Gyula 1971a. 17-22. 85
