Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Szenti Tibor: Épített tűzhelyek a hódmezővásárhelyi tanyákon

hwÊm 98. kép. A pusztai, téglából épített füstölő rakodó és tűznyílása között nagy távolságot hagytak Tüzelős ólak A véleményünk megegyezik NAGY Gyulával, hogy a vásárhelyi Pusztán, annak tanyahelyként való kiosztása, vagyis 1848 előtt léteztek tüzelős ólak, vagy tüzelős istállók, de helyszíni gyűjtésünk során egyetlen ilyen épületre sem leltünk, csak öreg gazdák hallomásból közölt romantikus elbeszéléseiben éltek még. Ezeket az épületeket, akár lovakat, akár marhákat tartottak benne, a 19. század második felében elavultságuk miatt lebontották, vagy átépítették, lepadlásolták, mivel a bennük nevelt állatok a meleg istáLlóztatást szükségelték. A tüzelős ólaknak, istállóknak a szakirodalom igen sok hiteles leírását őzi, amelyekből itt csak néhány rövid idézettel utalhatunk arra, hogy határunkban is hasontó lehetett az építésük és használatuk. GYÖRFFY István írta, hogy azokon a tanyákon, szállásokon, ahol a félrideg állattartás során a jószágot tartották, a pásztor, vagy a gazda fia az ólban hált, a jószág mellett. „Osi soron a földön tüzel [a] világítás, szalonnasütés, kenyérpirítás, főzés, vagy a szúnyogok, legyek kifüstölése céljából. A nyílt tűzhelyet alacsony ülő-, vagy fekvőpadkák veszik körül. Itt gyűlik össze tanyázásra 99. kép. Fehér Ferenc kardoskút-pusztai tanyájában kettős hasznosítású kerekól: benne vállmagasságban, vasrudakra akasztották a füstölendő húst (beszélgetésre, időtöltésre) a szomszéd ólak, tanyák férfinépsége. Az ólak, tanyák tehát ősi soron valóságos férfi klubbok [így!], ahol a nőnek semmi helye."

1 FILEP Antal szerint a tüzelős ól „az istálló archaikus változata". Az ólak valamelyik sarkában elhelyezett fekvő-, vagy ülőbútorok szomszédságában voltak a tűzhelyek. A „Tiszántúlon padkákat építettek be, s föléjük szikrafogókat raktak, vagy kandallószerű tüzelőket állítottak fel, nemegyszer szabadkéményeket építettek be." Padlásolatlan építmények voltak. „A tüzelős ólak hagyományos típusa a 19. század közepétől szinte mindenütt visszaszorult... A D-Alföldön a tüzelős ólaknak csak halvány emlékezete őrződött meg századunk negyvenes, ötvenes éveire."

2 PALÁDI-KOVÁCS Attila a Közép-Tisza vidékéről fogalmazta: „Jászlak, hatalmas szénatartó ketrecek, fekvő- és ülőhelyek kaptak bennük helyet, s mélyített, sárból, vályogból épített tűzhelyek. Az említett óltípusnak padlása nem volt, viszont a nádfedelet a tűzhely fölött sárral csapkodták meg, nehogy szikrát fogjon."

3 A MARKOLT László-VAS Tibor szerzőpáros „sárpadkás »tüzelők« az ól-istállóban" címmel kiadványukban tíz figyelemreméltó rajzot mutattak be Kecskemét környékéről.

4 72