Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Szenti Tibor: Épített tűzhelyek a hódmezővásárhelyi tanyákon
84. kép. Póshalmi kamin, jobbra gáztűzhely Beépített takaréktűz helyek, csikósparhetok A takaréktűzhelyek a 20. században alaposan elterjedtek, és nemcsak a konyhában, hanem, mint a korábban bemutatott fotóinkon, rajzainkon láthatók, a kiskonyhában, nyárikonyhában, és ritkábban a sütőházban is találkoztunk vele. BÁLINT Sándort idézzük: „Döntő változást idézett elő a konyha formai fejlődésében és a fűtés technikájában, a főzés módjában és az ételkultúra gazdagodásában a takaréktűzhely (sparherd) megjelenése, amely a szegedi parasztságnál a múlt század [19.] utolsó évtizedeire tehető, de csak századunk első negyedében válik általánossá. Mint tudjuk, ennek füstjét napjainkban már cső vezeti a sípkémény néven emlegetett keskeny kéménybe, amely négyszögletes, aljától tetejéig egyforma kerületű kéményfajta...Népünk a takaréktűzhelyet a szinte családonként váltakozó sparhét, parhet, parhét, sparhejt, parhejt, parhéjt, porhejt, sparhelt, porhét, porhéjt neveken emlegeti, ami világosan elárulja német polgári eredetét. Téglából rakott, nem mozdítható, régebbi fajtájának rakottparhejt a neve. így különböztetik meg a lakatostól készített asztalparhejt, lábassparhejt néven emlegetett hordozható modernebb változatától. Részeinek szókincse is német eredetű. A vasból való főzőlapnak, vaslemeznek platni, sütőjének lerni a neve." 18 3 183. BÁLINT Sándor 1976. 1974/75-2. 270. 184. BÁLINT Sándor 1976. 1974/75-2. 270-271. 85-86. kép. Kopáncsi tanya beszűkített kemenceszája, szemben később épített csikósparhet Ez az a korszakváltás, a kivetkezés fölgyorsulása, amikor nemcsak a népviselet szorul ki a használatból, de az ipar számos, addig, a nép által gyártott vagy használt eszközt, tárgyat is átadott a múltnak. Meg kellett tanulnunk, hogy többé nemcsak az a „népi", amit parasztember barkácsolt, kézműves előállított, hanem az is, amelyet bár sorozatgyártással termeltek, a nép befogadott, és saját kultúrájaként használt tovább. Ezek közé tartozott a takaréktűzhely is. BÁLINT Sándor így folytatta erről írt emlékezését: „A takaréktűzhelynek kezdeti korszakában számos ötletes, paraszti szerkezetével találkozunk. A [Szeged] környékbeli falukban, tanyán máig sokszor látható a kemencével való összeépítése... Természetesen rakott sparhéttal is társítják. Érdemes megemlítenünk, hogy tanyán átmenetileg, a századforduló [19-20] táján még a szabadtűzhely cserépedényeiben is főztek a sparherdon." 18 4 BARABÁS Jenő így fogalmazott: „A sütő-főző berendezés döntő változását országszerte a takaréktűzhely megjelenése hozza meg a 19. század második felétől, különösen a [20.] század utolsó évtizedétől." Ez a sparhelt, amelynek első előfordulása 1846ból ered. „A 20. század első harmadában ezek lényegében kiszorítják a kemence és kályha szája előtti padkán történt nyílt főzést, eszközanyagával, a tűzikutyákkal vagy vasmacskákkal, vaslábakkal együtt. 66
