Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Szenti Tibor: Épített tűzhelyek a hódmezővásárhelyi tanyákon
74., 75., 76. rajz. Olasz Imre kopáncsi tanyájában álló tűzhelyekről készült rajzok kor az 1980-as évek elején a fölvételt készítettük, Nagy Ödön, a Rákóczi Mgtsz vezetőségi tagja, a család leszármazottja lakott benne. Azt már nem lehetett megállapítani, hogy a konyhának mi volt az eredeti berendezése, milyen tűzhelyek álltak benne. A 72. képen megfigyelhető a fényképezés időszakában berendezett teljes konyha. A kép felső szélén, a füstfogófalon kései vásárhelyi majolika dísztányérok láthatók. Az előteret húzható függönnyel választották el. A konyhából a két szobát - jobbra az út felőlit, balra a belsőt - valamikor mind a két oldalról fűtötték. A jobb belső sarokban álló, fűtést szolgáló kis cserépkályha a később kiépített egyik kéménybe vezette a füstcsövet. A kép baloldalán látszik még a fehérre festett kaminajtó túlsó széle, amely a belső szoba kemencéjét szolgálta. A kaminkiképzésből az is kiderült, hogy a melegkonyha kialakítását két fázisban végezték el. A 73. képen a lambériázott, teljes konyhai boltív látható. Ebben az időben a sütés-főzés már a hátsó fal közepén utólag vágott, széles ablak alatt elhelyezett palackos gáztűzhelyen történt. A tanyakonyha tűzhelyei FILEP Antalt idézzük: „Konyha megnevezéssel jelölte a magyar parasztság a középmagyar háztípus elterjedésterületének számos pontján, elsősorban az Alföldön a sütésre, főzésre szolgáló helyiségben (pitvar) beépített tűzhelyet, padkát, gyakran a kéményalja közepére épített középpadkát. Ebben az értelemben okleveles adatokkal 1665 óta mutatható ki nyelvünkből." 17 1 Más helyütt így magyarázott: „Tüzelőpadka, tűzpad konyhák, présházak, pincék esetlegesen ideiglenes hajlékok tűzhelyeinek emelvényszerű, földből, sárból, nyerstéglából, vályogból, téglából rakott építménye. Elhelyezésük szerint lehetnek falmelletti, szabadon álló tüzelőpadkák, oldalpadkák (az egyik oldalfal mellé épített, vagy a kéményalja valamennyi oldalfalát végig kísérő változatai fordulnak elő), vagy középpadkák (asztalpadka), amikor is a tüzelőpadkát a kéményalja közepén falazzák fel, s három oldalról is szabadon áll. A tüzelőpadka szegélyén néha kis tapasztott peremet képeznek ki, hogy a parázs, égő fa, gally legurulását, széthullását megakadályozzák. Gyakran a tüzelőpadkán tűzgödröt alakítottak ki, hogy a parázs gyors elhamvadását megakadályozzák... A tüzelőpadkák felületén helyezték el gyakran az üstházakat, katlanokat... Az oldalpadkára nyílott a szomszédos helyiségek külső fűtésű kályháinak, kemencéinek szája... A tüzelőpadkák építésével megszűntek a nyílt tüzelős konyhák, a szabadkémények." 17 2 TALASI István fogalmazta: „A főzés azelőtt a kéményalja alatti középpadkán történt, majd ennek kidobása után a kemence szája előtti oldalpadkán vagy a katlanban." 17 3 BÁLINT Sándor írta: „Fejlettebb foka volt már a főzésnek, amikor asztalmagasságban megjelent a sárból tapasztott, állandóbb jel171. FILEP Antal 1980. 3. 263. 172. FILEP Antal 1982. 5.386. 173. TÁLASI István 1946. I. 29. 61
