Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Szenti Tibor: Épített tűzhelyek a hódmezővásárhelyi tanyákon
44. kép. 45. kép. Major Sándor pósahalmi tanyájában lévő külső kemence 46. kép. D. Kis Ernő Mágocs-oldali tanyájában épített külső kemence 47. kép. A tanya elpusztulása során a legtovább a kemence áll ívelő falat, amelyre nyeregtető került cserépborítással. A 43. és a 44. képen érzékelhető a kemence és a katlan egymáshoz való távolsága, kapcsolatuk. A 45. képen Major Sándor Székkutas, pósahalmi tanyaudvarán álló, alap nélküli, a földre téglából rakott, ívelt falú, cseréppel födött, nyeregtetejű külső kemencéjét látjuk. A külső tapasztás egykor meszelt volt, de lepörgött. Az igénytelenség és gondozatlanság árulkodik a kis építményről, pedig a fölvétel időpontjában, 1979-ben a tanyát még lakták, de a gazdálkodás már kilátástalanná vált. így érhető tetten a legapróbb nyomolvasással is a társadalom gyors változása. A 46. fényképet 1965-ben, a vásárhelyi Pusztán, Dombi Kiss Ernő Mágocs-oldalon épült tanyájának udvarán készítettük. A tanya fölújítása az első világháború után történt, u o ezt követte a külső kemence építése téglából. Akár a hagyományos búboskemencéknél, a kémény elől van, a kemence szájánál, amelyet kaminszerűen képeztek ki, és lengő tömör deszkaajtóval borítottak. (A képen nyitott állapotban.) Itt nem a kemence oldalfalai, hanem a szája feletti kémény ívelt. A száj alatt, a feketével elhúzott fattüviben hagytak pörnyelyukat. 140. A gazda orosz fogságba esett, és egy közép-ázsiai munkatáborban vergődött. 1917-ben, az októberi forradalom kitörése után, a lágerből megszökve, Afganisztánon keresztül, bonyodalmas, hosszú úton került haza, és nagy lendülettel kezdett gazdálkodni. Kálváriájáról frontnaplót vezetett, amelyet sikerült haza hozni. Szövegének gondozása után Pokoljárásom címmel 1988-ban, a Magvető Kiadónál, a Tények és Tanúk sorozatban jelentettük meg. 50
