Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Szenti Tibor: Épített tűzhelyek a hódmezővásárhelyi tanyákon

48. kép. A bontott tanya kemencéjének az oldalát a 49. kép. Az öntöttvas tűzhelyet a fémgyűjtőbe viszik kincskeresők beütik 50. 51. kép. A kemence tetejét lefeszítik 52. 53. kép. A kemence megbontott fala a felépítését mutatja A kemencék pusztulása Fölmerülhet a kérdés, miért volt szükség erre a fejezetre? A népi építészet általában ilyen témával nem, vagy ritkán foglalkozik. Erre a kérdésre már a gyűjtés során két alapvető válasz is kialakult bennünk. Az egyik az volt, hogy a kemence lepusztulása során jöttek elő olyan építészeti megoldások, amelyeket az ép kemencéről készített helyszíni fotók és műszaki fölmérések nem ábrázolhatnak, mivel kívülről nem ismerhetők. Másodsorban a kemencét, mint antropomorf építményt az emberrel, annak építő és romboló munkájával együtt, holisztikus szemlélettel lehet és szabad vizsgálni. Ez az egészségügyben használatos kifejezés az embert egésznek: bio-, pszicho és szociális lénynek tekinti. Esetünkben, ahogy a tűz és az ember kapcsolatánál tettük, a kemencét és az embert is együtt kell vizsgálnunk. Igy alakul ki itt is a hármas összefüggés: tűz-kemence-ember kapcsolata. A tűzhely változása módosítja az emberéletét. Fotósorozatunk ezt vizsgálja és bizonyítja. A A7. képen az elhagyott tanyát szétlopják, elviszik a cserepeket; ha épek, az ablakokat és ajtókat tokostól, majd a gerendák következnek. A falak egy része a vandál rombolással eldől. Legjobban a kemence 51