Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Szenti Tibor: Épített tűzhelyek a hódmezővásárhelyi tanyákon

két hosszanti és a hátsó fal vályog, a délkeleti bejárat felől téglából rakták. Ez 20. századi toldalékra jel­lemző. B rajz: a téglából rakott csikósparhet (taka­réktűzhely) alaprajza. C rajz: a csikósparhet szem­közti rajza, a D rajz a kemence oldalnézete, E rajz: a kemencekamin elölnézetből. Részletezve: a = fal, b = bejárati tömör deszkaajtó, c = búboskemence, d = két részben épített kemencepadka, e = kamin, f = közé­pen kettéhajtható, vékony lécekből készült tömör aj­tó, g = csikósparhet, h = a kamin alatti hamulyuk. Épülethez nem kötött, az udvaron szabadban álló kemencék SABJÁN Tibor írta, hogy az Árpád-kori falvainkban a veremházhoz legalább egy szabadban álló, udvari kemence tartozott. Ezeknek a kemencéknek, mint fogalmazta, három típusát különböztette meg: [1.] „sütésre, főzésre használták, aljába hőszigetelés gyanánt cserépdarabokat tapasztottak. [2.] Szárítás­ra, pörkölésre szolgálhattak azok a kemencék, ame­lyeknek tűztere alá szalma, illetve gazréteget terí­tettek. [3.] A harmadik csoportba a füstölőkemencék tartoztak. Ezek feneke tapasztás nélküli, egyenetlen volt, és az előbbi kettőnél jóval nagyobb átmérővel készült." 13 4 BARABÁS Jenőt idézzük: „A 20. század első felé­ben országszerte sokasodnak a szabadban lévő ke­mencék, mert a házbelieket kezdik lebontani." 135 HARKAI Imre a temerini nyári kemencékről írta: „Hogy nyáron kíméljék a házat a kemence fűtésé­től, az udvaron vályogból vagy téglából nyári ke­38. kép. A mártélyi Szita Gaál-tanya sütőházának ke­mencéje és kaminja mencét építettek." Egyetlen forma maradt fenn: „magas kéménnyel igen egyszerűen épült. Belső kiképzésük a pincék dongaboltozata szerint épült, fölemelt fenékkel, tetejét hódfarkú cseréppel fed­ték, nyeregtetőt építettek. Ezek a kemencék a kis­39. kép. A Szita Gaál-tanya sütőházának belseje a bejárat felöl 40. kép. A Szita Gaál-tanya sütőházában lévő csikósparhet 134. SABJÁN Tibor 1988. 13. 135. BARABÁS Jenő 1997. IV. 165. 136. HARKAI Imre 1983. 58. (Az 59. oldalon, a 32. sz. kép mutatja be a temerini nyári kemencét.) Tábori téglaégető kemencéket gyűjtési területünkön, két helyen is fotóztunk: Hódmezővásárhely határában, a Mártélyra vezető 45. út elején, és Székkutas határában a vásárhelyi Pusztán. Mindkét helyen az 1960-as évek elején, a második téeszesítést követő időkben épültek, amikor a közös gaz­daságok nemcsak agrártermeléssel, hanem ipari munkával is igyekeztek igen szerény jövedelmüket kiegészíteni. Ezek a kemencék úgy néztek ki, mint a lépcsős piramisok, vagy zikkurátok. A kiégetendő, nyers téglákból, köztük tűzjáratokat hagyva, több, alulról fű­thető tüzelő lyukat képezve, három, négy fölfelé lépcsőzetesen szűkülő átmérőjű csonkagúlát raktak, majd kívülről betapasztották. 47

Next

/
Thumbnails
Contents