Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Szenti Tibor: Épített tűzhelyek a hódmezővásárhelyi tanyákon

mence belső terjedelme a sütést, főzést lehetővé tette. Ezen túl házi fertőtlenítésre és gyógykezelésre is szolgált. Deszkából méretre készült paddal, vagy a korszak és vagyonosodás előrehaladásával sár-, vályog- és téglapadkával vették körül. BARABÁS Jenő szerint, 1693-ból Kecskemétről származik az első kemencepadka adatunk.

9

6 1 853-ban Kecskeméten egy szobabelsőt már „azzal a padkás, csonkakúp alakú kemencével mutatnak be, amely Alföld-szerte a 10. századból is jól ismert."

9

7 FILEP Antalt idézzük: „Polgárosultabb vidékeken, polgáribb életmódú rétegeknél, értelmiségi lakásokban a 19. század második felében pedig általában padka nélküli kemencéket építettek a lakóházakban. A 19. század utolsó harmadáig ugyanis a paraszti rétegen kívül Alföld-szerte a polgári, értelmiségi, kisnemesi otthonokban, sőt középületekben, hivatali helyiségekben általános volt a külső fűtésű szobai kemencék, boglyakemencék használata." TRIPOLSKY Géza a vajdasági kemencéket ismertetve, így fogalmazott: „A régebbi kemencék tűztere a fold szintjén volt. Az újabbaknál a tűztér felemelkedik, és meghonosodik a padkák alkalmazása."

9

8 Neves elődünk, KISS Lajos a hódmezővásárhelyi kemencékről polemizálva, visszaszorulásukról írt. Ezt szociális, politikai gondokkal magyarázta. Teljesen egyetértünk SABJÁN Tibor cáfolatával, miszerint KISS Lajosnak a lakószobában elhelyezett „kemencehátrányáról" írt fejtegetése nem valós: „Bizonyos történeti távolságból ma már tisztán látjuk, hogy a korszak agrárszegénységének nyomorúságos lakáskultúrájáért, az elemi higiéniát is nélkülöző szokásokért, a szellőzetlen, dohos és nedves parasztszobákért nem a kívülfú'tős kemencék a »felelősek«."

9

9 A második világháború után „a tanyákon még épültek nem kis számban külső fűtésű szobai kemencék, főleg az Alföldön."

10

0 Ez is bizonyító hitelű. Ez utóbbi megjegyzéssel FILEP Antal ismert szentesi és vásárhelyi kötődése alapján, az itt szerzett tapasztalata is érvényesült. A szemeskályha és a kemence utóéletéhez tartozik, hogy Hódmezővásárhelyen az utóbbi másfél évtizedben mindkettő újra terjed. Ezek kivétel nélkül a nosztalgikus értelmiséghez és tehetős vállalkozók hobbitanyáihoz kötődnek. A mártélyi műtermes tanyán lakó Szalay Ferenc festőművész még az 1990-es évek elején konyhájában belőlről fűthető szemeskályhát rakatott. Őt követte a Mártély község külterületén álló tanyájában, majd a belterületén Lévő műtermes házában építtetett, hasonló típusú szemeskályhával CSETE György Ybl-, Kossuth- és Príma Primisszima díjas építész. 16. kép. A kiégetett kályhaszem A vásárhelyi Kertváros-részben lakó Török Ferenc népi fazekas megélhetési gondokkal küzdve, áttért a maga tervezte, beépített és hordozható változatban, mázas cseréppel készülő szemeskályha gyártására, amely a polgárság körében egyre népszerűbb. A 14-17. képen látható kályhaszem-készítés és végtermék nagyon hasonlít az ILON Gábor-SABJÁN Tibor szerzőpáros által bemutatott 15. századi anyagban, a X. tábla A-B/1 ábrájához, holott Török Ferenc nem ismerte e közleményt. Olyan általános formáról van szó, amelyik fél évezrede ismert, és itt van velünk. Ismét készülnek - a hobbitanyák mellett kívül futos boglyakemencék, és partik kedvelt sütőhelyének udvari külső kemencék féltető alatt. A kemenceépítés tudását ehhez értő kőművesek, de Török Ferenc fazekas is elsajátította, és gyakorolja. Ez adja meg népi kézműves hitelét. A 14. képen a kályhaszem korongozásának befejező része látható. Alul már ott van az a vörösfenyőből készült faráma, amelyre a 15. képen ráigazítja a kály96. BARABÁS Jenő 1997. 158. 97. BARABÁS Jenő 1997. 158. (Hivatkozott: KUBINYI Ferenc-VAHOT Imre 1853. 120.] 98. TRIPOLSKY Géza 1991. 185. 99. SABJÁN Tibor 1994. 1.127. 100. FILEP Antal 1980. 3. 370-371. 35