Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Csesznák Éva: Skanzentudás mindenkinek – Az élethosszig tartó tanulás lehetőségei a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

Célunk A kiállítások üzenetén túlmutató, aktuális kérdéseket taglaló, hasznosítható ismeretek átadása a felnőtt közönség számára. Külön kell választanunk a szakmai továbbképzéseket az autodidakta érdeklődők számára szervezett hosszabb, rövidebb lélegzetű tanfolyamoktól, hiszen míg a képzés lezárása dolgozattal és tanúsítvány megszerzésével jár, addig az autodidakta tanfolyamok csupán az egyén saját életvitelének jobbításához nyújtanak hasznos ismereteket, vagy a résztvevők alkotó képességeit, az ahhoz szükséges ismereteit fejlesztik tovább. Az előzetes látogatókutatások és igények felmérése alapján bebizonyosodott, hogy mindkét terület iránt van fogadóképes kereslet, és egyre növekvő igény. Válaszként a jelentkező igényekre 2007-től kezdve: • pedagógus továbbképzéseket akkreditáltattunk és • autodidakta tanfolyamokat szerveztünk azokban a témakörökben, melyekre a legnagyobb érdeklődés mutatkozott. A fenti fejlesztések szükségességét bizonyítja, hogy mindegyik programot megfelelő számú jelentkezővel el tudtuk indítani, illetve bizonyos „divattémákban" mint pl. a kemenceépítés, túljelentkezés miatt felmerült több turnus indítása is. Középiskolások A múzeumok - és ezen belül a néprajz iránt - fogékony látogatóközönség kinevelése folyamatában továbbra is nagy űr tátong az általános iskolás és a felnőtt korosztály között. Ezért 2008-ban a Szabadtéri Néprajzi Múzeum múzeumpedagógiai munkatervében kiemelt feladatként határoztuk meg a felnőttkor küszöbén álló középiskolás korosztálynak szóló oktatási programok elkészítését, népszerűsítését és megvalósítását. Segítheti-e a múzeum a fiatalok eligazodását, szocializációját ebben a bonyolult világban? A fiatalok saját bőrükön tapasztalják, hogy a mai társadalomnak elvárásai vannak velük szemben, melynek meg kell felelniük. Pályaválasztás előtt állnak, és érzik a felelősséget, döntésük súlyát, viselik esetleges következményeit. A múzeum feladata, hogy bemutassa, hogyan alakult ez a történelem folyamán néhány emberöltővel ezelőtt. Milyen strukturális változáson ment keresztül az ország társadalma? Volt-e társadalmi diszkrimináció vagy vallási türelem? Voltak-e marginális csoportok, vagy számkivetettek? Ütközött-e egymással a jog és az erkölcs? Milyen meghatározó szerepe volt annak, ha 1. kép. Résztvevők a kemenceépítés elmélete és gyakorlata című tanfolyamom (DEIM Péter felvétele) 2. kép. Néphagyomány-éltetés az óvodai nevelésben akkreditált továbbképzés (CSESZNÁK Éva felvétele) valaki nőnek vagy férfinak született, netán fogyatékosnak? Ugyanakkor a válaszokat is keressen arra, milyen lehetőségei vannak az egyénnek, hogy alakítsa, jobbítsa életkörülményeit, nemcsak mentálisan, hanem emocionálisan is. Milyen kölcsönös elvárásoknak kellett megfelelni 100 évvel ezelőtt egyénnek és társadalomnak, hogy alakulhat ma egy fiatal sorsa, hogyan vállalhat aktív szerepet sorsának alakításában? Előzetes felmérés 2006-ban előzetes, piackutató jellegű felmérést készítettünk a szentendrei gimnáziumok diákjai körében. Célunk az volt, hogy feltérképezzük a múzeumról alkotott véleményüket, és az intézménnyel szemben támasztott elvárásaikat.

2 Konklúzió: • A múzeum iránt a legfogékonyabb a 9-10. évfolyam. • Nem jellemző az egyéni látogatás, általában szervezetten, osztállyal, illetve családdal érkeznek a múzeumba. 2. Kérdőíves felmérés a szentendrei középiskolákban (Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006). 282