Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Sári Zsolt: Skanzenek és európai együttműködések – A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Cult-Rural projektje

jük a helyi erőforrások felhasználásának előtérbe helyezését, ezáltal csökkentve a közlekedéssel kapcsolatos költségeket és kockázatokat. Összetettek annak okai, hogy a Föld egyre növekvő népessége és a korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló természeti erőforrások közötti egyensúly elbillent. Az összefüggéseket nehéz egyértelműen meghatározni, de az tudható, hogy a természeti (klimatikus) és kulturális tényezők (társadalmi szervezet, hiedelmek, technológia...) egyaránt fontos szerepet játszanak benne, ezek pedig sok esetben szorosan kötődnek is egymáshoz. Például a 20. században a Föld népessége megnégyszereződött, az energiafogyasztás ellenben a negyvenszeresére nőtt: e változásban a kulturális tényezők játszanak elsőrendű szerepet, hiszen a modern városi életstílus „kulturális normái" ösztönzik a túlzott fogyasztást (ha az emberiséget fenyegető veszélyekkel állítjuk e tényt szembe, bátran beszélhetünk itt „pocsékolásról"). A föld erőforrásainak, köztük is főként a táplálkozás forrásainak megóvása a legfőbb prioritás, és olyan technológiák meghonosítását sürgeti, amelyek kidolgozásában a tradicionális gyakorlati ismeretek jelenthetnek rendkívüli segítséget. A túltermelés, mely kezdetben a jólét és a nemzeti hegemónia szinonimája volt, az 1980-as évektől uralkodik el Európában. A fogyasztói társadalom arra ösztönzi az embert, hogy termeljen és fogyasszon egyre többet. Kétségtelenül az intenzív gazdálkodás teszi lehetővé, hogy egész nemzeteket lássunk el élelemmel, de ezáltal romboljuk a környezetet (a vizet, a termőföldet) és egészségünket (növényvédőszerek a gyümölcsökben és zöldségekben, a szarvasmarhafélék betegségei stb.). A közegészségügyi krízishelyzetek egyre gyakoribbak, és a vidék elnéptelenedése is folytatódik, hiszen a modern mezőgazdaságnak egyre kevésbé van szüksége kétkezi munkaerőre. A rurális hagyományok és a falusi életmód példamutató lehet az energia igények, illetve az erőforrások újrafelhasználhatóságának kérdésében. Olyan helyileg elérhető természetes anyagok és nyersanyagok, mint a föld és a fa nemcsak olcsóbbak, de technikai készségeket fejlesztenek és energiát takarítanak meg. A magyar példa a földház építészet. A földépítés nem új technológia, napjainkban a Föld lakosságának csaknem 30 százaléka él földből készült házakban. A környezeti problémák előtérbe kerülésével, a népességrobbanás és a tömeges, olcsó, energiatakarékos lakásépítési igény miatt a világ több helyén kezdték el vizsgálni a hagyományos földépítészet újbóli alkalmazásának lehetőségeit, feltételeit. A gyűrűfűi ökofaluban háromféle technikával épülnek a vályogházak. Leggyakoribb a tömésfal. Itt kőből készült alapra - megfelelő szigetelés után zsaluk közé döngölik a nedves földet. Egy 100 m

2 nagyságú ház falainak felhúzása kb. 10 napig tart. Másik házépítési mód a vályogtéglából készített ház. A téglákat kötésbe rakva húzzák fel a falakat. A harmadik esetben két, egymástól kb. fél méter távolságra lévő összeácsolt faszerkezet közét könnyűvályoggal töltik ki. A vályogház előnyei: alacsony energiafelhasználást igényel, kalákában olcsón kivitelezhető és kellemes komfortérzetet biztosít a benne lakóknak, mivel jó a hőtároló képessége, a belső páratartalmat kedvezően kiegyensúlyozza, jól szellőzik, jó hang- és hőszigetelő. A vályogház hátrányai: a falakat meg kell védeni a víztől, esőtől, talajnedvességtől, építése csak megfelelő talajon kifizetődő. Svédországban Viking-kor óta farönk házakat építenek. Az évszázados technika életben tartotta a mesterségbeli tudást és az építőanyagot egyaránt. Vidéken még ma is a rönkházak uralják az épített környezetet. A zord klíma miatt ugyanakkor nincsenek jelen a fakárosító rovarok. Ez az, amiért ezek a több évszázados faházak még mindig eredeti rendeltetésüknek megfelelően működnek. Az energia és a környezet tekintetében az a legelőnyösebb, hogy a házakat helyben, helyi alapanyagból, szállítás nélkül gyártják, így nem károsítják a környezetet, és saját emberi energiájukat hasznosítják az építkezéseknél. Ha az újonnan gyártott faházakat megfelelően szigetelik, és az épületeket hőszigetelt ablakokkal látják el, a faház teljesen megfelel a korszerű épületekkel szemben támasztott elvárásoknak. A rönkházhoz Termoträ®-t vagy más helyben gyártott szigetelő anyagokat használnak. A faház könnyen elkészíthető, bármikor lebontható és költözéskor új helyre szállítható, majd ismét felépíthető: ez az újrahasznosíthatóságának alapja! Ha a rönkház végképp tönkremegy, a faszerkezetek a természet károsítása nélkül lebomlanak. A kutatás és a kiállítás másik célja volt, tudatosítani a hulladéktermelés csökkentésének szükségességét. A technológiai megoldások ellenére ez csak életmódunk megváltoztatásával érhető el. Nemcsak a technikai megoldások alkalmazásával érhető el mindez, hanem olyan elfeledett módszerek újra alkalmazásával, mint a mindennapi eszközök megjavítása és újra felhasználása. Az energia igényeknek való megfelelés, illetve az újrahasznosítás alapvető módon befolyásolják a természeti világot. Környezetünk közvetlen és szoros kapcsolatban van az általunk elfogyasztott élelmiszerekkel. Habár fontosnak tartjuk, hogy bemutassuk, milyen módon gyakorolt hatást az emberi kéz a természetre, és elismerjük, hogy kiváló minőségű, megjelenésű és tápanyagtartalmú élelmiszerek jöttek létre, a steril, standardizált mezőgazdaság nem lehet a jövő útja. A régi, hagyományos fajok és fajták kiemelkedő tápanyagértéke és azoknak a természeti világhoz fűződő közvetlen kapcsolata egy új életmód kialakulásának az alapjai. Ez az eredményes, tartós megoldásokkal kecsegtető módszer a termékek minőségi besorolásán (védjegyek), valamint a szezonális élelmiszerek fogyasztásán alapszik. 263