Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Szabó Zsuzsanna: A hitelesség kérdése az élő múzeum és a rendezvények esetében, a skanzenek gyakorlatában
lagziban a násznép a jász udvaron kezdte a táncot, és kérte ki a menyasszonyt, hogy onnan a „Lakodalmas házhoz", a matyó kiállításba vigye - idézi korabeli lapok beszámolóit C5ILLÉRY Klára. 9 A Márton-naphoz visszatérve azt is megállapíthatjuk, hogy mivel az enteriőr szempontjai elsőbbséget élveztek a performance szempontjainál, az egész előadás szimbolikusan egy áttetsző fal mögé került. A Márton-búcsú leginkább vitrin-szerű sajátossága az volt, hogy a látogatók és a szereplők tere elkülönült egymástól. Az ünneplők közé csak bekukucskálni lehetett, nézni az ajtóból, ahogy mulatnak. A látogatók bevonódására, meghívására, vendégül látására nem volt igazán sem eszmei, sem fizikai tér. Az együttes tagjai akármilyen barátsággal is köszöntötték a látogatókat, a játszó gyermekek bája és a mulatozó felnőttek őszinte jókedve nem tudta elfedni a kiszolgáltatott helyzetet. A performance valamiféle valóságshowhoz hasonlított, ahol a szereplők az életből, a nézők pedig az ünnepből voltak kizárva. Az egész előadás önmaga emlékképét hozta létre, búcsúfiává változott, amelyet még hazavinni se lehetett. A fesztivál arra tett kísérletet, hogy a halászi Márton-búcsú kvintesszenciáját nyújtsa a látogatóknak. Az előadás témáját adó revival jelenségek már önmagukban is meglévő kanonizáltsága a további stilizáció eredményeképpen ahhoz vezetett, hogy az előadás a kiállításban bemerevedett, a tárgyhoz hasonlóvá vált. Az így létrejövő eseménynek kevés kapcsolódási pontja maradt ahhoz a környezethez, amelyből eredendően származott, de mindazokat összesítette, amit általuk újra megjeleníteni kívántak. Az egész bemutatóból hiányzott a kontextualizálás, az enteriőr és az emberek, a múlt és a jelen, valamint a szereplők és a látogatók viszonya magától értetődőnek tételeződött, és reflexió nélkül maradt. így mind a kiállítás, mind pedig az előadás tekintetében lokális kötődésű forma a múzeumi színrevitelben akaratlanul is az általánosság, az örökség szintjére emelkedett, és egy megkülönböztetett nemzeti identitás megnyilvánulásává vált. 1 0 KORFF kritikai megjegyzései kiemelten irányulnak a szabadtéri múzeumi fesztiválokra: az örökké ünneplő múzeum a folklorizmuson keresztül megint csak egy szintetikus látszatmúltat tesz szemlére a mából való menekülés üdvös irányaként. Az ünnepek valóban fontos apropói a fesztiváloknak, és a színes forgatag dominanciája valóban éles ellentétben áll a paraszti élettel. Nem szerencsés azonban az ünneplést csak a kiállítás, a múzeumi tárgy hitelessége felől értelmezni. A kiállítás nemcsak egy szellemi produktum tárgyiasult formája, hanem a látogatás, a múzeumnézés színtere. A látogató számára pedig a múzeumnézés általában nem hétköznapi cselekedet, van benne valami emelkedettség: a 9. K.CSILLÉRY Klára. 1980. 1.25. 10. Vo. KIRSHENBLATT-GIMBLETT, Barbara 1991. 421. múlttal való találkozás, a saját vagy az idegennel való szembenézés mindenkor egyszeri pillanata. Ezért működésétől nem idegen az ünnep, a felfokozott érzelmi állapot, a kíváncsiság és a várakozás. A következő példa azt mutatja, hogy a fesztivál nem mindig a bemutatott téma, hanem olykor maga a látogatás szcenírozásában válik fontossá. Krumpli Karnevál Az élő display rendhagyó alkalmának tekinthető a 2004-ben megrendezett Krumpli Karnevál. A rendezvény a Skanzen tematikus napjainak sorába illeszkedett, és egy-egy terményt vagy növényi/állati eredetű alapanyagot járt körül. A korábbi években a múzeum szentelt már napot az almának, a méznek, a paprikának, a lennek és a kendernek, a töknek, a gyapjúnak. Ezeken a rendezvényeken a választott termék magyarországi történetét, fajtabeli sokszínűségét, előállításának/művelésének, feldolgozásának hagyományos módját és sokoldalú felhasználását mutatták be. A rendezvény évről évre valamely szakmai szervezettel - Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, tápiószelei és martonvásári Agrobotanikai Intézet, gödöllői Kisállattenyésztő Kutató Intézet - és a Mezőgazdasági Múzeummal való együttműködésben jött létre. A krumpli napján a látogatók megismerkedhettek többtucat burgonyafajtával, működő gépmodelleken és dokumentumfilmek segítségével tekinthették meg a burgonyatermesztés gépesítését, vagy színházi előadás keretében mutatták be a Colorado-bogár elterjedése mögött sejtetett, a szocializmus ellen irányuló, „imperialista akció" propaganda-szándékkal készített archív diafilmjeit. A Krumpli Karnevál rendkívülisége abban állt, hogy a megszokott felépítésű, ismeretterjesztő programhoz társult egy rendhagyó, teljes egészében kitalált, bárminemű előkép nélküli attrakció. A krumpli karrierjét é s kulturális sztereotípiáit karneváli menetbe sűrítve vitték színre. A jelmezes felvonuláson megelevenedett a Felfedező, aki hajón áthozta a növényt az Újvilágból, ravatalon vitték az Első Áldozatot, aki a gumó helyett a termést fogyasztotta el, egymás után vonultak a krumpli termesztésében és feldolgozásában résztvevők: Kapások, Krumpliszedők, Krumplihámozók, Krumpliszsákok, valamint a Krumplibogár. A fúvószenével kísért menethez, amelynek élén a múzeumi szamaras kordé haladt egy óriás papírmasé krumplival, a látogatók is csatlakozhattak, gyalog vagy lovaskocsin, helyben készített krumplikoronát, maszkot és jogart viselve. Az egész felvonulást egy tréfacsináló ceremóniamestervezette és kommentálta. 254
