Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Szabó Zsuzsanna: A hitelesség kérdése az élő múzeum és a rendezvények esetében, a skanzenek gyakorlatában

Szabó Zsuzsanna A hitelesség kérdése az élő múzeum és a rendezvények esetében, a skanzenek gyakorlatában A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban a néprajzi-történeti hitelesség az állandó kiállítások muzeológiai koncepciójának meghatározó kritériuma, amelynek az építőanyagok, szerkezetek, a berendezés, valamint a falukép vonatkozásában kell teljesülnie. A hitelesség a Skanzen értelmezésében hűséget jelent, ez a hűség pedig nem a valóság, hanem az abból leszűrt általános szabályszerűségek követésére vonatkozik, vagyis nem az ugyanazt, hanem az ugyanúgy létrehozás szándéka áll mögötte. A tájegységnek arányt, léptéket, a teleknek és az épületnek módszert, elvet kell hiteles módon megvalósítania. A tárgynak pedig típust, stílust és kompozíciós elemet kell képviselnie, még akkor is, ha eredeti és konkrét személyhez kötött épületről vagy műtárgyról van szó. Bár a másolás és az ismétlés a hitelesség létrehozásának is alapja, nem eredményezheti az eredetivel mindenben való megegyezést, hiszen a megkülönböztető jegyek a végtelenségig bővíthetők. A megismételendő vagy másolandó tulajdonságokat (kor, származás, helye, használat körülményei, méret, alapanyag, technika, díszítés stb.) éppúgy a kutató különíti el a néprajzi tárgy létrehozásának folyamatában, mint ahogy tőle származik az e jegyek közti prioritásnak a kiállításra vonatkozóan, egyedileg történő felállítása is. (Például az épület esetében az alaprajz fontosabb lehet, mint a település, ahonnét származik, vagy a tárgy mérete lehet lényegesebb, mint a díszítő motívum.) A Skanzennek a hitelesség szempontjából legfontosabb sajátossága, hogy a kiállítás (jobban mondva a múzeumi megjelenítés, display) azon az elgondoláson alapul, mely szerint egy dologról annak (önkényesen választott) lényegi jegyeiben való megismétlése ad hűen számot: a paraszti építészetről a parasztházak rekonstrukciója, a népi lakáskultúráról az enteriőrök.

1 A következőkben azt próbáljuk meg körüljárni, hogy a múzeumi hitelesség ekképpen történő értelmezésének milyen következményei vannak az interpretáció egyéb területein, különösen az élő megjelenítésben (display), két nyitott kordonnal el nem zárt - enteriőr és két fesztivál példáján. A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban az élő interpretációnak a kiállítás másodlagos értelmezéseként, a közművelődési részleg tevékenységi körébe tartozva sokáig igen szűk mozgástere volt. A muzeológia a Skanzen alapításának időszakában és még hosszú ideig a tudományos kutatásnak adott elsődlegességet, és a múzeum ismeretátadó tevékenységét csak kiegészítő tevékenységként tartotta számon. Igy a kiállítási környezetbe leginkább belesimuló, a kiállítás tartalmi koncepcióját hűen követő utánzással, mimikrivel lehetett megnyitni az utat az élő interpretáció (oktatás, rendezvények) számára. Az ismétlő és megerősítő utánzás, a felelevenítés a múzeum ismeretátadási tevékenységének ma is meghatározó módszere. A kemencében sütnek, a szövőszéken szőnek, a kovácsműhelyben vasat ütnek, mintegy a kiállítás, az enteriőr tartalmi kiteljesítéseként. Az élővé tétel egyrészt múzeumpedagógiai tevékenységekkel, szervezett iskolai oktatásokon számára valósul meg, a másik fontos alkalmai pedig az egyéni látogatók részére meghirdetett programok és fesztiválok. A múzeum történetében az élővé tétel hosszú időn át alkalmi interpretációt jelentett, azaz nem volt folyamatosan elérhető. Az utóbbi néhány évben elindult egy új folyamat, amely az élő interpretáció néhány kiállításban történő állandósítására tett kísérletet. A következő két példával az állandó kiállítás és az élővé tétel eltérő összekapcsolódásait kívánjuk szemléltetni. Vöcköndi lakóház A Nyugat-Dunántúl tájegységben, a faluközpont felé haladva elsőként álló lakóházat a 19. század második felében építették, a Zala megyei Vöcköndön. A talpas-vázas sövényfalú, tornácos épületet eredeti helyén egy 5-6 holdon gazdálkodó katolikus parasztcsalád lakta. A ház külön bejáratú szoba-konyha-kamra beosztású, melléképülete egy istálló, illetve a házhoz elkerített konyhakert is tartozik. 1. Természetesen nem hagyjuk figyelmen kívül a Skanzennek a népi műemlékek megőrzésében játszott szerepét, az viszont nem magyarázható műemlékvédelmi érvekkel, hogy a tájegységek - elenyésző kivétellel - vaLamennyi kiállításnak berendezett helyiségében enteriőrök vannak. 247