Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Szenti Tibor: Épített tűzhelyek a hódmezővásárhelyi tanyákon
Vásárhelyi-pusztán 4 című, 1975-ben megjelent monografikus kötetében, az országban elsőként egy rövid fejezetet írhattam a tanyák pusztulásáról/ 1979-ben A tanya című könyvemben az anyagot kibővítettem, 5 dokumentumfotókkal elláttam, és az olvasókat mind szociográfiai, mind néprajzi vonatkozásban egyaránt szembesítettem annak az értéknek a pusztulásával, amely pótolhatatlanul elveszett. Ennek a rombolásnak vált martalékává sok fontos adat, amikor egy-egy rom fölmérésénél már a környékben sem volt lakó, aki megmondhatta volna, hogy egykor ott milyen tanyaszám alatt, ki lakott. Csak azt tudtam azonosítani, hogy az épület melyik határövezetben volt, mivel a Földhivatal sem tudott lépést tartani az állandó és gyakran bejelentés nélkül folyó birtokcserével, tanyapusztítással. A tanyák számozását is többször megváltoztatták, részben a Vásárhelytől elcsatolt jókora területek maradékának újraszámozása miatt, 6 részben pedig azért, hogy egész határrészekben szűntek meg a tanyák, és a hivataloknak is nehézzé vált az azonosításuk. 7 Örültem, ha sikerült még lefényképezni, vagy fölmérni egy-egy lyukas oldalú kemencét, kidőlt falú sütőházat, és cserép nélküli tetővel tátongó tanyaházat. Olyan tanyatulajdonos is volt, aki megengedte a fölmérés elvégzését, de kikötötte, hogy a nevét és címét nem említhetem. Az emberek még a 2000 utáni években, a jó szándékú újságírók, vagy a városban fotószimpóziumon tartózkodó országos hírű fotóművészek munkálkodása miatt is féltek őket tanyájukra beengedni. Ha tehát azon okból, hogy egyegy tanyafölmérésnek minden fontos adata nem ismert, és nem szerezhető be, ezt a missziós társadalmi munkát nem végeztem volna el, még ennyi emléke sem maradt volna egy hajdan gazdag életterű, külterületi múltnak, amelyet joggal nevezek tanyavilágnak, hiszen itt Atlantisz módjára valóban egy egész világ süllyedt el. A hódmezővásárhelyi hagyományos tanyarendszer ma az önfelszámolódás időszakában van, és az egykori épületeket néhány évtized végleg eltűnteti. Ami mára maradt, már az is átalakított, átépített, toldott-foldott és modernizált. Többnyire nincs, aki megmondaná, hogy milyen volt régen. Kérem, hogy ennek tudatában nézzék el, ha itt-ott dokumentációs hiányt érzékelnek a helyrajzi, vagy vagyon- és tulajdonjogi meghatározásoknál. Ezeket más szinten úgy igyekeztem pótolni, hogy a tanyavilággal kapcsolatban jelentékeny levéltári kutatásokat végeztem, és ahol csak lehetséges volt, a korszakhoz, valamint a témához tartozó anyaggal egészítettem ki saját helyszíni gyűjtőmunkámat. Mivel témakörömben jeles elődeim sok tartalmas tanulmányt írtak, és ezek egyrészt kihagyhatatlanok voltak, másrészt a különböző tanulmánykötetekben, lexikonokban, szakfolyóiratokban széttagoltan jelentek meg, belőlük fontos idézetekkel igyekeztem a dél-alföldi Vajdaságtól az észak-alföldi Szabolcs-Szatmár megyei tájegységig a tüzelőhelyeket és építményeit vázlatosan összefoglalni, majd ezekhez kötni az általam föltárt hódmezővásárhelyi tanyai gyűjtésem eredményeit, utalva az azonosságokra, hasonlóságokra és különbségekre. Befejezésül magyaráznom kell, hogy a tanulmány első fejezeteiben miért tértem ki folklórt, jelképet és mítoszt érintő adatokra. A tűzhelyek nemcsak építészeti emlékeink közé tartoznak. Elválaszthatatlanok a tűztől, amit igazán még a fizikusnak is nehéz pontosítani, definiálni. Annyit tudunk róla, hogy hő, fény és hangjelenséggel kísérve, az anyag különböző energiákká átalakul, miközben a látvány az embert megfogja, félelemmel vegyes izgalomban és bűvöletében tartja. A tűz és tűzhely szoros egysége elválaszthatatlan, és az embert a 21. században is megragadja. Ebből a megközelítésből a tűzhely népi építészetünk egyik legértékesebb alkotása, megannyi ötletes egyéni kivitelezéssel és további kutatási területtel. Ha nem érintjük a tűz és az ember kapcsolatát, akkor a tűz helyeiről nincs mit beszélnünk! A tűzre, tűzhelyre vonatkozó jelkép- és folklóradatok A tűzhelyek történelmi, régészeti, néprajzi és ipartörténeti vizsgálatainak a téma fontossága miatt nem véletlenül könyvtárnyi irodalma van. A fölsorolt tudományágak valamiképpen elkerülték a tűz fontosságának és tartalmának tárgyalását, legföljebb érintették, pedig e nélkül a lángnak, égésnek nincs tűzhelye. Emberré válásunk egyik fontos segítője volt a tűztől való ösztönös félelmünk föloldása, a tűz megfékezése, befogása és tartós birtoklása. A görög mitológiából ismert, hogy Prométheusz (magyarul: Előrelátó) Héliosz napisten szekeréről ellopta az isteni tüzet az emberek számára. A tiltott és védett érték kiszolgáltatása akkora vétség volt, hogy büntetésül a Kaukázus szikláihoz láncolva, máját az Ethon nevű sas élve marcangolta. 4. NAGY Gyula 1975. 563-564. 5. SZENTI Tibor 1979. 255-266. 6. Az újraszámozások sora miatt sohasem lehettem benne biztos, hogy a tanyát éppen lakó parasztember melyiket diktálja be, és ezzel mennyire azonosítható az ingatlan. Néhány esetben a tanyalakó az előző tanyaszámot is ismerte, de nem biztos, hogy a hatóságok az átírásnál az előzőket figyelembe vették és megjegyezték, ez ugyanis sok munkával járt, és akkora vidék esetében, mint Hódmezővásárhely külterülete, a gyors és folyamatos átrendeződés következtében erre nem mindig volt idejük. 7. Olyan káoszról is hallottunk, hogy ugyanazt a gazdát két helység hivatalaiból is meg akarták adóztatni. 23
