Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Knézy Judit: A tudományos kutatás és gyakorlat szerepe a szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény létrehozásában
7. kép. A rinyakovácsi ház kamrája (GŐZSY Gáborné felvétele,1999). Rippl-Rónai Múzeum Néprajzi Fotótára N 17.204. 8. kép. A kisbajomi ház zsúpolása és falazása, Ny-i nézet (SÁSI János felvétele, 1977). Rippl-Rónai Múzeum Néprajzi Fotótára 17. 524. le egy alul is csempés, barna szemeskályhát, hedrehelyi fazekas munkáját, amely inkább a 19. század végi, mint az 1860-as évekből való. A zsilipéit boronafalú sertésólak esetében a precízebben kivitelezett daraboknál feltételezhető, hogy vándor ácsok árusították megjelölve és összekötözve az alkatrészeket, vásárokon is lehetett ilyen venni az ország különböző részein. A zselici parasztácsok, parasztbognárok hazájában általában nem szorultak rá más vidékek ilyenfajta termékeire. A zselickisfaludi hidas nem túlzottan szabályos, toldásai kezdetlegesek, ezért biztosan ügyeskedő parasztember munkája (6. kép). 1978-ban a keskeny telken lévő szennai tájház is berendezve várta a látogatókat. Tipikus szegényparaszti, kisméretű ház, 1-2 holdas napszámos családnak készült: kétoldalt tornácosra „körüpitarosra", elől deszkaoromzatúra, csonkakontyosra. A padlásfeljárata is elől van rögzített falépcsővel, mely a deszkaoromzat alól vezet felfelé. A ház valószínűleg a falurendezés után épült az 1850-es évek után: szoba-konyha-istállós tagolódásúra, csak később alakították át az istállót kamrává, és megszélesítették. Érdekessége, hogy kályháját nem hedrehelyi gölöncsér, hanem kaposhomoki kályhás rakta 1902-ben meszelt talpra. Kevés tárgyat leltünk fel KAPITÁNY Orsolyával ebben a házban, új tárgy- és adatgyűjtések hoztak elegendő tapasztalatot a megfelelő berendezéshez. 4 9 A fatárgyakkal való önellátás szép példáját sikerült bemutatni azzal, hogy parasztember által faragott kis keskeny hátú négy faszéket állítottunk az ágy elé, ezekből hármat ugyanaz a parasztember készítette. Olyan szegények voltak, hogy tálas-fogasra sem tellett, csak 2-2 szegre akasztottak a pad fölé tálakat. GÖNYEY Sándor rajza alapján 5 0 szerettem volna a ház mögé sertésveremólat rekonstruáltatni, de a ház tulajdonviszonyai miatt erre nem nyílott mód. A berendezést is vissza kellett szállítani az 1980-as évek közepén a Rippl-Rónai Múzeumba. A kisbajomi lakóház berendezésével 1979-ben nyitottuk meg a második telket. E különleges tetőszerkezetű (4. kép) épület bontását és újraépítését nagy figyelemmel kísértük, hatalmas a fotódokumentációja. Különösen érdekes volt, amikor a zsúpolást és a falazást egy időben végezték (8. kép). E telek utcai részére elől lekerekített tetejű hasított, álló keményfadeszkákból való kerítés került, verem tyúkólakat rekonstruált KURUCZ Imre kertész-karbantartó-ezermester a házzal szemben. Erre a telekre szintén Kisbajomból, a Petőfi utcából szereztünk meg az igényes kivitelű boronafalú sertésólat, bemutatása csak 1984-ben történt új helyén (9. kép). A kisbajomi és csökölyi telek határára hedrehelyi gémeskutat helyeztünk el a Csököly, Rákóczi utcai közös kutak mintájára. A nagyatád-bódvicai istálló csak 1981 -ben került a ház mögé. 5 1 Ez a lakóház a maga nemében nagyon különleges ollóágasos-szelemenes tetőszerkezetével, elől-hátul sátor, azaz „farazatos", de a szokásosnál magasabb tetejével (4., 8. kép). 1968-ban még egy ollóágasos lakóházat találtunk M ORVA Y Judittal az 1860 körül betelepült kisbajomi Új soron, de a szoba volt elől ollóágasos, ezt valószínű a régi falurészből hozták ide. A ház konyhája és hátsó szobája már szalrufás tetőszerkezetű lett. A nagyméretű épületeknél, de még nagyszobás, nagykonyhás nagycsaládoknak való házaknál is gyakoribb lehetett még a 19 század első felében az ollóágasos tetőszerkezet, mint ké49. Szennán KAPITÁNY Orsolya Váczi Örzse nénit, Lidi néni barátnőjét fedezte fel mint ragyogó adatközlőt, Zselickisfaludról a fiatal Ripl Józsefné, aki szennai nagynénjét készítette el felravatalozásra hagyományosan, szolgált rendkívül jó adatokkal az ágyi ruhák, ágytakarók, és egyáltalán a szőttesek használatáról. 50. GÖNYEY Sándor 1931. 89-110. 51. A bódvicai istállót még 1968-ban mutatta meg nekem SÁRDINECZ János helytörténész. A falunak ez a része halmazos elrendezés nyomait mutatta. 230
