Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Knézy Judit: A tudományos kutatás és gyakorlat szerepe a szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény létrehozásában

9. kép. Verem tyúkólak és a kisbajomi sertéséi a má­sodik telken. 2008. okt 18. (KNÉZY Judit felvétele) sőbb. Bár a községben hatalmas tűz volt 1843-ban, úgy tűnik, az általunk áttelepített ház megmaradt. Utca felőli, modernizált nagyméretű zsalus ablakai helyett Kisbajomból egy kisebbet és művesebbet vettünk mintának, és rekonstruáltuk, de ezt is „salusra". Kereszt mestergerendás a konyhája és szobája is, a konyhája gerendákkal fedett, ami elvi­leg 18. századi is lehetne. Sok tárgyat sikerült a házzal együtt megvenni, a ház kamrája és padlása néprajzosoknak szóló paradicsom volt a sok-sok műtárggyal. A kamra berendezését új helyén szinte ugyanúgy visszaállítottuk (10. kép). A padlásfeljárója a kamrából volt a konyhai fal tetejére támasztott, mozgatható falétrával. A konyha tüzelőberendezé­sét más kisbajomi adatok alapján rekonstruáltuk, karóval rögzített csonkakúp alakú kemencével, tűz­hellyel, katlannal. A szobát sarokpadosra rendeztük be. A kályha később készült el, mint a berendezés. Mázatlan csempékből rakattuk meszelt alapra, de az eredeti kályhaszemeket a bizei hegy egyik pince­szobájából gyűjtöttük, csak néhány újonnan készí­tettel kellett kiegészíteni. 1980-ban a csökölyi nagygazda (egykori féltelkes jobbágyi telke nyílt meg a ház jobbágykort idéző be­rendezésével. E ház különlegessége, hogy deszka homlokzatának csipkézetét kékre és vörösre festet­ték (11. kép). A szobája hosszanti mestergerendás, melyen 1843 májusi dátum van, ugyanez az évszám volt a kályhacsempéken is. Berendezése hagyomá­nyos elemeket mutatott: volt két tálas-fogasa a be­járat melletti sarokban, a kisebbik fogas alatt tükör az utcai ablakok között, és az udvar felőli sarokban magas fiókos sublótok, rajtuk tálaló és díszedény­félék, kettőjük között asztal székekkel, miként LAN­TOS Miklós egyik fényképe ezt megörökítette. A hát­só fal mellett két ágy húzódott. Az ablakokon felül keskeny vitrázs díszlett. A vaskályha előtt ki tudja mikor bontották el a szemes kályhát, melynek né­hány fiókja és csempéje még megvolt a padláson. A 10. kép. A kisbajomi ház kamrája (GŐZSY Gáborné felvétele, 1999). Rippl-Rónai Múzeum Néprajzi Fotótára Nr. 17.239. meglévő darabok alapján ilyen - aluL fehér meszelt talpra helyezett-zöldmázas szemeskályhát szeret­tem volna rekonstruáltatni. Ezt több ismertetőben is leszögeztem, mint határozott tervet. A ház meg­nyitójára sajnos, nem tudtuk elkészíttetni, mert nem vállalták a kaposvári fazekasok. Végül is egy Szen­nán talált 19. század végére jellemző barnamázas, alul is csempés szemeskályhát rakatott be L. SZA­BÓ Tünde és CSEPINSZKY Mária az 1840-es évekre jellemző szobaberendezés tárgyai közé az 1980-as évek elején. A szoba berendezése az építés idejének korszakát idézi sarokpados megoldással, hátul egy felvetett és egy használatban lévő ággyal (12. kép). A konyha kereszt mestergerendás, rendkívül nagy­méretű, udvar és kamra felőli sarkában fekvésre szolgáló, bakokra tett deszkadikó mutatta, hogy itt aludtak is, hagyomány szerint a nagyon öregek. A konyha hatalmas mennyezetét valószínű nem tud­ták kellően áthidalni, ezért elől egy fallal keskeny füstölőt választottak le belőle, ebbe nyúlik át a szo­ba mestergerendájának a vége. A nagyméretű ke­mencét elülső sarkán a „kanyarókkal" (félkör ala­kú, tűzterelő keskeny sárfal), fölötte a láncon lógó „vasfazékkal" a kemence töredékei és emlékezés anyag alapján sikerült az eredetivel azonosra elké­231

Next

/
Thumbnails
Contents