Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Knézy Judit: A tudományos kutatás és gyakorlat szerepe a szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény létrehozásában

KELET! HOMLOKZAT ÉSZAKI HOMLOKZAT NYUGATI HOMLOKZAT 6. kép. A zselickisfaludi (Fő u. 34.) sertéséi, „hidas" bontási terve 1978. (SÁSI János munkája) Rinyakovácsiból való 1861-ben épült házzal (3-4. kép). Az újraépítés a betontálca kialakításával kezdődött. Ezután állították fel az épület vázát, majd a zsúpolás kezdődött. A falrakás és a padozat sározása csak ezután folytatódott. De előfordult, hogy a zsúpolással egyidejűleg már a falat is rakták, azaz a „ föcskerakást" a karók közé. A zsúpnak való rozs megszerzése időnként gondot okozott. Rendszerint előre szerződtek zsúpszalmának való rozs vetésére, amelyet kézzel kellett learatni. A zsúpnak való rozskévét vasfogú „fogason" (5. kép) fésülték át, majd a kévék kalászos végét a villannyal hajtott cséplőgép mozgó fogai közé dugták be, hogy kiverje. Erre az első telekre a lakóház mögé helyezték el 1977-ben a nagyméretű, impozáns szennai pajtát, ebben a megnyitókor földművelési és állattartási eszközök voltak kiállítva (3. kép). Erre a telekre került 1978-ban a zsilipéit boronafalú sertésól „hidas" kifutóval (6.kép), s egy „tejesfazékaggató" is. A merítős „horgas" kút, a fonott kerítés, kerekes kapu csak 1979-ben, a nagybajomi istálló 1980-ban készült el. A Nyugat-Zselicben lévő református falvak élénk gazdasági, sőt házassági kapcsolatban voltak a közeli belső-somogyi Csököllyel, Gigével, Rinyakovácsival. A csökölyieknek volt a zselici „Szendi, Förtős és Olajhögyön" szőlője az 1920-as évek végéig, szüret idején itt heteitek. A települési szerkezet, a faépítkezés is teljesen hasonló módon alakult a két vidéken. Talán a lakóházak között több volt a fonott vértelkű a Zselicben, mint Csökölyön és környékén, mint ezt az 1930-as években készült fényképek is mutatják. Indokolt volt, hogy a rinyakovácsi lakóház mellé zselici gazdasági épületek is kerültek. A rinyakovácsi ház külső képének jellegzetessége, hogy a tornác utca felőli sarkával szemben a házsarkot fehérre meszelt, hengeres kiképzésű oszlopként erősítették meg. Erre eddig más példát nem találtunk. A ház két-szoba-konyhásnak készült, vélhetően nagycsaládnak, a kamra felőli falnál is volt kályhaluk. De nem szaporodott annyira a család, és nem volt szükség a hátsó szobára, de nem is igényeltek egy ún. szép szobát. A berendezése is szinte teljesen hagyományos maradt a kamrában pl. hátsó harmadát nagyméretű zsilipéit borona gabonás rekeszték, „hombár" foglalta el (7. kép), a konyhában megvolt a teljes tüzelőberendezés, (szegletes, téglából való kemence, a szoba felőli sarokban katlan, a kemence és katlan között sparhet, a közfalak mellett sárpadka „tűzhely" a kályhalukakkal). A padlásra az utcai homlokzatnál lehetett falépcsőn felmenni rögzített falépcsőn. A házban fellelt tárgyakat sikerült kiegészíteni a község más családjaitól. A kályha fehér meszelt alapra barna kályhafiókokból rakott „szömöskálha" volt, de ezt eladta a tulajdonos, ezért CsökölybóT a Rákóczi utcából telepítettünk be229