Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Knézy Judit: A tudományos kutatás és gyakorlat szerepe a szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény létrehozásában

építkezési módokat követő vidékek építkezésére. JANKÓ a faépítkezés legtöbb változatát Belső-Somogy déli felében, elsősorban Csökölyben és a Zselicben lelte fel, ezért is javasolt csökölyi házat a millenniumi kiállításra

1

2 Somogy megyéből. E tapasztalatai alapján az építkezési módokban előrébb tartó Balaton mellékén is a visszaemlékezések és fennmaradt töredékek alapján részletesen felvázolta az egykori somogyi faépítkezés és lakásberendezés emlékeit, amelyek kiindulásul szolgáltak a későbbi kutatók számára. A zselici faépítkezés vizsgálója, GÖNYEY (ÉBNER) Sándor az 1930-as évek elején a famegmunkálás, ácsmunkák adatai mellett az osztott településekről is hírt adott

1

3 cikkeiben, de feldolgozatlan adattári anyagaiban a megye más területeiről is vannak építkezési adatai. SEEMAYER Vilmos is ugyanebben az időben - többek között - Nemespátró köznemeseinek pajtáskertes települési rendszerére figyelt fel, és két néprajzi táji csoport régies típusú lakóházairól írt: a Dráva menti horvátokéról és a Marcali környéki magyarokéról.

1

4 A népi építkezés szókincsével is foglalkoztak nyelvészek Csököly és a zselicségi Szenna kapcsán.

1

5 Az építészmérnökök műemléki felmérései elsősorban a Balaton környékével kapcsolatosak voltak az 1930-as évektől. Településtörténeti tanulmányok az 1950-es évek közepétől kezdve megkísérelték felvázolni a megye egykori szállás-, vagy istállós- illetve pajtáskertes településeit, főképp HOFER Tamás Somogy megyei alapvető tanulmányai, de más kisebb közlések is, mint az utolsó somogyjádi talpas pajtáról szóló, amely még külterületen maradt fenn.

1

6 A szálláskertes települések tipológiáját és történetének országos összefoglalóját TÁLASI István írta meg.

1

7 Boronafalú lakóházról hozott példát KERECSÉNYI Edit Pogányszentpéterről, Nyugat-Somogyból, ahol emlékezet szerint több boronafalú lakóház is volt itt a talpas, karóval rögzített falú régi házak mellett. A boronafalú lakóház megléte a közeli Zala megyei hagyományos lakóházakkal mutat kapcsolatot.

1

8 Kanizsa közelsége miatt e területen aránylag hamar elkezdték a téglafalú parasztházak építését. Pogányszentpéteren az első 1820-ban készült. A téglafalú lakóházak esetében - a terepviszonyoknak köszönhetően - e dél-nyugat-somogyi falvakban kialakult az a rendszer, hogy a téglafalú lakóház utcai, keskeny homlokzatának aljába építettek pincét. Ennek bejárata is az utcára nyílt. Ez a típus 19. századi kisebb táji jellegzetesség, amely nincs képviselve sem a falumúzeumban, sem a műemléki védettségű épületek sorában. Somogy megyébe kerülve nem szerepelt a terveimben, hogy település- és építkezéskutatásokkal szeretnék foglalkozni. De már kezdetben sort kellett kerítenem ilyen vizsgálatokra is. BARABÁS Jenő megbízott Kálmáncsa és Kutas néprajzi atlaszának gyűjtésével - javasolva egy-egy néprajzi mélyfúrást leendő tevékenységi területemen. Az atlaszmunkám alapján a belső-somogyi építkezés, lakásberendezés 20. század elején még hagyományos adataival sikerült tisztába jönnöm. Vásároltam is a Rippl-Rónai Múzeumnak ácsolt ládát, kisebb bútorokat, konyha berendezési tárgyakat, szobabeli textíliákat. Különösen Kutas gazdag tárgyi kultúrája késztetett arra, hogy később elmélyülten foglalkozzak Belső-Somogy déli felének tárgyi néprajzi vizsgálatával. Még 1964-ben felkért az OMF egy somogybükkösdi zsúpos-talpas lakóház adatainak leírására. A csodálatos környezetben álló épület kiérdemelte volna a műemléki védettséget: elől és oldalt fatornácos volt, fala favázas, karóval rögzített „föcskerakásos", megőrizte konyhai tüzelőberendezését is. Egy bejelentés alapján 1967-ben kimentem Somogyszobra megnézni egy „fatalpas-körűpitaros", zsúpos lakóházat, melyet le akartak bontani. A tulajdonos nem volt otthon, csak fényképet sikerült készíteni róla. Mire másodszor kimentem, már szétverette a szóban forgó épületet, még a faragott tornácoszlopokat sem sikerült megmenteni. Láttam akkor ott még más figyelemre méltó épületeket, amelyek közül az egyik ma Szennára áttelepítve áll, a másik ma tájház. Nevezetes az 1839-es évszámú Luther utcai épület, az első téglafallal épült ház a községben, ennek kétkemencés („könyér- és a kalácssütő") konyhája több publikációból ismert. Somogyszobon 1967-ben széleskörű tárgygyűjtést is végeztem, itt sikerült az első szemeskályhát megvásárolni, amely ma Szennán látható a nagykorpádi ház hátsó szobájában. Csurgón, Nagymartonban, Alsokon, Csentén is sűrűn megfordultam ekkoriban tárgyi néprajzi adatok és tárgyak gyűjtése céljából. A varázslatos Szenna, Zselickisfalud is rendszeresen szerepelt kiszállásaimban. 1967-ben egy csökölyi kiszállás után mégis egy csökölyi és környéki monografikus mélyfúrásra szántam rá magam, a női munkaköröket, sütés-főzést, textilkultúrát, lakásberendezést kívántam feltárni. Olyan szép számmal voltak zsúpos tetejű lakó- és gazdasági épületek, annyiféle változatban, hogy a tüzelőberendezéseket kezdtem el először kutatni. 1968 őszén M ORVA Y Judit megérkezett 12. A szabadkéményes házat a megye választotta ki, JANKÓ lehet, hogy füstös konyhásat választott volna. JANKÓ János 1896. 11-22.; 1902. 176- 210. 13. GÖNYEY (ÉBNER) Sándor 1931. 89-110. Adattári anyaga az EA-ban 5374. 5354. Csököly építkezése. 14. SEEMAYER Vilmos 1934. 65-81. és 1935. 52. 15. NAGY József 1910. 22.; NYÍRI ANTAL 1939. 129-130. 16 HOFER Tamás 1955. 125-186.; TAKÁTS Gyula 1953. 293-299. 17. TÁLASI István 1972. 72-74. 18. KERECSÉNYI Edit 1968. 54-56., 102-103. 222