Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Knézy Judit: A tudományos kutatás és gyakorlat szerepe a szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény létrehozásában
Csököly, Gige és Kisbajom műemléki vizsgálatára, ekkor már ismerősként kísérgettem a megfelelő épületekhez." Ugyanebben az időben MORVAY Péter a Rinyakovácsi Petőfi u. 2. sz. zsúpos, favázas, füstöskonyhás, évszámos lakóházra hívta fel a figyelmemet. De emlegette a hedrehelyi Turbéki nevű fazekas zsúpos talpas-favázas házát is, amelyet már 1966. évi kerámiagyűjtéseim alkalmával lefotóztam. 2 0 Sajnos ez sem került műemléki védésre, pedig MORVAY Péter javasolta erre. Jó lett volna a szennai gyűjteményben mint iparos ház. Ebben az időben a Néprajzi Múzeum Adat- és Fotótárában, az OMF népi csoport archívumában rendszeresen kutattam kollégáim műemléki kutatásait. Ezek másolatainak egy részét meg is szereztem a Rippl-Rónai Múzeum Adattárának. Mivel önkéntes néprajzi gyűjtők meghirdetett pályázati témái között szerepelt a település-építkezés-lakáskultúra téma, a somogyi adatok birtokában részletes kérdőívet készítettem munkájuk segítésére. 2 1 Erre több értékes munka érkezett be, köztük országos díjat nyertek is. SIMON József Balatonszentgyörgyről írt munkája alapján sokkal hitelesebben lehetne visszaállítani az egykor két család lakta nádas, talpas - jelenleg - tájház eredeti berendezését, mint amilyennel most inkább elriasztják a közönséget, mint vonzzák. 2 2 A terepen feltárható tárgyi emlékek, fényképek, visszaemlékezések, az adattárakban elérhető, nagyjából recens, általában 20. századi adatok mellett folyamatosan feltártam történeti forrásokat (tagosítási, községrendezési iratok, tűzkár jegyzékek a belső-somogyi falvakra vonatkozóan, köznemesi és paraszti inventáriumok). 1972-76 között sorra jelentek meg tanulmányaim a csökölyi és környéki település, építkezési változásokról, a paraszti faépítkezés emlékeiről, 2^ 18. századi köznemesi „fundusok" (beitelkek) és külterületi birtokaik épületállományáról, ezek elrendezéséről, bútorzatáról, 2 4 majd a zselici fúró-faragó parasztbognárok munkájáról. 2 5 A paraszti teleknagyságok és a lakóház egyes helyiségeinek mérete, tagolódása tekintetében figyelembe vettem a társadalmi különbözőségeket, a családszervezet okozta eltéréseket pl. milyen volt a lakóház berendezése és „mozgástere" kiterjesztett nagycsaládok esetében, a szétköltöző nagycsaládoknál, és milyen volt mindez kiscsaládok esetében. L. IMRE Mária a szennai építkezésről írt alapos munkája is megjelent 1973-ban LANTOS Miklós gyönyörű fényképeivel és épületfelméréseivel. 2 4 A telkek és lakóépületek vizsgálatánál nem vette figyelembe a társadalmi különbségek hatásait, és elsősorban csak a faépítkezés emlékeire szorítkozott. 1972-73-ban épület felderítési és fényképezési körutakra többször mentem LANTOS Miklóssal együtt. Ezek kiterjedtek az egész megyére: Zselic, Drávamente Lakócsától Csurgóig (utóbbi helyeken fonott kukoricagórék), Marcali környékére (pl. tapsonyi harangláb, szőlőhegyek), a Nagyberek horvát eredetű falvaira (Somogyszentpál, Buzsák), a Balaton mellékére (Balatonszentgyörgy, Látrány, Zamárdi), Külső-Somogyra [Bedegkér, Kánya). Ekkortól származó képei számos önálló, vagy társszerzős kiadványban szerepelnek, részben az én tanulmányaimban is, de a legtöbb fotója a Néprajzi Lexikonban. 27 Dél-somogyi gyűjtésre BARABÁS Jenő hozott egyetemi hallgatókat 1974-ben. Itt a Babócsa környéki módosabb magyar falvak lakóiról kitűnt, hogy az 1850-es évektől kezdték a szabadkéményes házakat készíteni, míg a szegényebb horvátok tovább megőrizték az archaikusabb tüzelő berendezést, azaz a füstös konyhákat. A nagycsaládok konyhái itt is nagyobbak voltak, mint amelyeket kiscsaládoknak készítettek. De a nagycsaládok „szétvállalkozásával" a konyhákat kettéosztották, s a család egyik része a ház első, másik része a hátul lévő lakrészbe költöztek. Mi már leginkább csak ilyen kisméretű konyhákat találtunk. SZUHAY Péter tanulmánya 2 8 jól egészítette ki SEEMAYER Vilmos 1930-as évekbeli megfigyeléseit e terület horvát (Babócsától Nyugatra lévő falvak Berzencével, Háromfával bezáródó terület), részben magyar népcsoportjainak konyháiról. E kettéosztott konyha nincs képviselve a Szennai Gyűjteményben. A másik, a Barcstól keletre lévő horvát népcsoport kisméretű, szegényparaszti háza, egy bocskoros mesteré Lakócsán tájházként került megőrzésre 1986-tól. A Dráva menti református és katolikus magyar, de a katolikus horvát eredetű falvakra is jellemző fonott kukoricagóré, egy díszes alsoki léces góré és ugyanitt egy gabonás-pálinkás kamra, a somogyudvarhelyi utcai közös kút az 1970-es évektől a figyelem középpontjába kerültek. Ennek eredményeként ma képviselik Belső-Somogy legdélibb felét Szennán a Gyűjteményben. 19. EA 9213. Csököly, 92U. Kisbajom 20. A ház fényképe szerepel KNÉZY Judit 2002. 177. 21. KNÉZY Judit 1971. 1-25. p. 22. Pl. SIMON József, Település, építkezés és lakáskultúra a századfordulón Balatonszentgyörgyön Rippl-Rónai Múzeum Adattára régi sz. 1928. Lakberendezési pályázatok is megjelentek a Néprajzi Közleményekben 1975-ben-76-ban SIMON Józsefé Balatonszentgyörgyről és MIKE Györgyié Lábodról. 23. KNÉZY Judit 1973. 209-227.; 1974. 48-60. 24. KNÉZY Judit 1972. 518-531. 25. KNÉZY Judit 1980.36-39. 26. L. IMRE Mária 1973. 229-245. Eredetileg néprajzi szakdolgozata volt. 27. A legutóbbi kötete. LANTOS Miklós 2008. 3-238. 28. SZUHAY Péter 1980. 212-214. 223
