Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Knézy Judit: A tudományos kutatás és gyakorlat szerepe a szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény létrehozásában
u. 38. és 58, a Tengőd, Kossuth u. 183. a Rinyakovácsi Fő u. 11. (10.) számú lakóházaknak. 1980-ig 30 népi műemlék dokumentációját készítették el. A szabadtéri gyűjtemény létrehozásának terve mellett párhuzamosan szerepeltek a helyben megőrzendő népi műemlékek levédésének törekvései is. Ezt igazolta a későbbi gyakorlat is. L. SZABÓ Tünde egész életműve képviselte ezt a kettős célt. 1972-ig nem volt kapcsolatom a Somogy Megyei Tanács Műemléki Albizottságával. Mint a megye addig egyetlen tárgyi néprajzosa azt igyekeztem figyelemmel kísérni, hogy néprajzos kollégáim hol végeztek népi műemléki felderítéseket, annál is inkább, mivel esetenként gyűjtéseik során segítséget kértek tőlem, vagy tájékoztattak. Igy tudtam meg, hogy az 1960-as évek végén a Néprajzi Múzeum, az MTA Néprajzi Intézete munkatársai, de építészmérnökök is nagyszabású népi műemléki felderítő munkába kezdtek az egész országban a falvak belterületén. A kutatás kiterjedt később a szőlőhegyekre is. A Néprajzi Múzeum csak 1970-ben vont be a népi műemléki felmérésekbe 7 külső-somogyi község kutatásával. Ez rendkívül tanulságos volt, mert ekkor már a dél-somogyi favázas építkezés emlékeivel behatóbban foglalkoztam. 1972-ben kért tőlem a Somogy megyei Műemléki Albizottság egy javaslatot arról, hogy milyen parasztportákat létesítenék egy leendő szabadtéri gyűjteményben, és ehhez melyik épületeket telepíttetném át. Nem közölték, mekkora területre tervezzek, és nem tudtam, hogy a megvalósítást néhány éven belül tervezik. Kizárólag az addig megjelent néprajzi tanulmányokra, az említett műemléki felderítésekre és saját gyűjtéseimre támaszkodhattam, amelyekre a tervezetben hivatkoztam is. Két dél-somogyi [egy középparaszti és egy szegényparaszti) és egy külső-somogyi telket javasoltam az összes gazdasági épületeikkel, a hozzájuk tartozó külső építményekkel: mint a szőlőhegyi pincék, út menti szobrok, kápolna, harangláb. Szükségesnek tartottam egy temetőrészietet is a szennai templom környékén, és néhány műhely (pl. malom) bemutatását is. A középparaszti telket szálláskertesnek javasoltam csökölyi és környéki tapasztalataim alapján: „Az istálló és pajta a beltelken kívül helyezkedjen el. A kétbeltelkes rendszernek utolsó fázisa, mikor a falurendezés után az istállók és pajták a telek végére kerültek be 5 ...Ha a terepviszonyok úgy engedik, lehetne az istálló és pajta a telken kívül... Melléjük bodonkutat kellene szerezni". E javaslataimat - mind a beltelek végére telepítendő pajtát és istállót, mind a beltelken kívül elhelyezendő kétbeltelkes típust - figyelmen kívül hagyták, minden bizonnyal a rendelkezésre álló aránylag szűk terület miatt. Minden teleknél „kurtítás történt", megtartották a telkek szélességét, de lerövidítették a hosszúságát. A helyszűke részben azzal is magyarázható, hogy L. SZABÓ Tünde ún. „játszót", közösségi rendezvények számára fenntartott szabad teret tervezett a templomdomb aljára. A telkek ilyen tervezésébe még nem volt beleszólásom, sem tudomásom. Mikor ezzel szembesültem, láttam, hogy nincs egyhamar más megoldás kedves épületeim megmentésére, ezért el kellett fogadnom e helyzetet. Ha nem így teszünk, az áttelepített épületekből ma már aligha találnánk meg egyet is. A telkek ilyen kiosztását később HOFFMANN Tamás is kifogásolta (1976), 6 és jóval később WINKLER Ferenc is. 7 1973-ban már szerepelt az éves munkabeszámolóban a tárgygyűjtés a leendő Szennai Gyűjteménybe. A Műemléki Albizottság felterjesztette L. SZABÓ Tünde tervezetét - részben beleépítve javaslatomat - az Országos Műemléki Felügyelőség vezetőségének, amely elfogadta. Később szakmai tanácsaival és anyagi támogatásával segítette a munkánkat. 8 Településtörténeti, népi építkezési és lakberendezési kutatások, A Somogy megyei népi építkezés könyvészeti adatai közül a legelső frappáns leírás 1822-ben APÁTI KISS Sámuelé, a füstös konyhás házakról, és az abban lakó nagy létszámú nagycsaládokról' SZAKÁCSI CSORBA József a faépítkezésről éppúgy írt, mint a fejlődést jelentő szilárd falú kéményes konyhás lakóházakról, megemlékezett a kétbeltelkes halmaztelepülésekről éppúgy, mint a szépen rendezett falvakról. 1 0 A millenniumi előkészületek során mind a helytörténetírók, 1 1 mind a szakemberek, elsősorban JANKÓ János felfigyelt a hagyományos és az újabb 5. Ezt az állapotot több helyen láttam még. Ilyen elhelyezkedésű volt a csökölyi Szántó-féle pajta is a Dózsa u. 51. sz. telken hátul, a lakóudvaron túl heLyezkedett el, sövénykerítés és kerekes kapu jelezte e gazdasági egység különállását. A csökölyi áttelepítésre javasolt lakóház 1843-as, akkori átépítését jelző évszámával már a falurendezés idejének állapotát őrizte, ezzel harmonizált időben ez a pajta és istálló elhelyezési javaslat. 1960-as évek végén már nem voltak a megyében külső istállók és pajták, az utolsókat az 1950-es években bontották le. Ld. KNÉZY Judit 1974. 48-60.; TAKÁTS Gyula 1934.; 1953. 293-299. 6. L. SZABÓ Tünde elmondása szerint [én szülési szabadságon voltam akkor): 1976 őszén dr. BAKAY Kornél hívta le HOFFMANN Tamást, hogy mondja el kifogásait, mert nem akarta, hogy a szennai intézmény a megyei múzeumi igazgatóság kezelésében maradjon. HOFFMANN Tamás eleget is tett a kérésnek, de végül gratulált, hogy Somogyban a műemlékeknek és a népi műemlékeknek ennyi híve van. 7. WINKLER Ferenc 1988. előadás egy szennai, szabadtéri múzeumoknak rendezett konferencián, 1989. bölcsészdoktori értekezése, és 2002. 9-18. stb. 8. L. SZABÓ Tünde 1998. 10-12, 9. KISS Sámuel Apáti 1822. 10. SZAKÁCSI CSORBA József, 1857. 87-88. 11. BAKSAY Sándor 1896. 304.; CSÁNKI Dezső 1912. 68. 221
