Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Knézy Judit: A tudományos kutatás és gyakorlat szerepe a szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény létrehozásában

óvási munkák végzése. A szabadtéri gyűjtemény élővé tétele kezdettől és folyamatosan történt fák, virágok, szőlő telepítésével, ápolásával, tájfajta háziállatok tartásával, és különféle rendezvényekkel.

2 A Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény terve a SOMOGYTERV és a Somogyi Műemléki Albizottság kezdeményezésére Somogyban a Somogy megyei Tanács Tervezőirodájának, a Somogyterv-nek építész, földmérő stb. munkatársai 1960-61 -ben a VÁTI koordinációjában, a Néprajzi Múzeum támogatásával bekapcsolódtak a falu-, illetve a népi műemléki kutatásokba. 1957ben az Országos Műemléki Felügyelőség Műemléki Felügyeleti Osztályának megalakult a Népi Csoportja, amely adattárába gyűjtötte a felméréseket, a szabadkezes, mérettel ellátott, helyszínen készített műemléki vázlatokat. Somogyban 1960-ban kezdte meg munkáját - az 1959-től a Somogy megyei Művelődési Osztályhoz tartozó - Megyei Műemléki Albizottság (MAB). Ennek működésében alapvető szerepe volt SZIGETVÁRI Györgynek, a Somogyterv igazgatójának, aki mecénásként segítette a műemléki feladatok ellátását. Hatékony munkacsoportot nevelt ki műemlékekhez értő, terepre járó munkatársakból, akik sok esetben társadalmi munkában végezték el az értékmentő munkákat. Közülük került ki DR. L. SZABÓ Tünde,

3 aki 1968-től kezdve a népi műemléki felmérési és egyéb feladatok irányításának élére állt. Később is rendszeresen részt vettek a Somogyterv munkatársai műemléki feladatok ellátásában. A helyi műemléki albizottság 1968-tól újra szerveződött, és 1969-től műemléki célokra elkülönített összegek felett rendelkezett. Ekkora műemléknek nyilvánított épületeknek csak 10%-a volt népi. 1968-ban már programot dolgozott ki a MAB arról, hogy melyek a népi műemlékekkel kapcsolatos teendők: a. A védett épületek egy része megtartja eredeti funkcióját. b. Más épületeket állami szervek által megvásárolnak, múzeumként, illetve tájházként működtetik. c. A harmadik megoldás az, hogy eredeti helyükön nehezen fenntartható értékes épületeket szabadtéri gyűjteményekbe helyezik át. Az ezt követő lépésekről L. SZABÓ Tünde ezt írta: „1970-et írtak akkor, mikor a Somogyterv építészei Kampis Miklós irányításával felmérték a megye valamennyi műemlékét... A felmérés igazolta a népi építészeti emlékek nagymértékű pusztulását, volt 2. kép. A szennai református templom és a kopárpusztai katolikus harangláb (LŐRINC Ferenc építészmérnök felvétele) olyan falu, ahol 10-15 műemlék is eltűnt egy év alatt. Tudva azt, hogy a műemlékvédelem leghelyesebb módszere az - in situ - azaz az eredeti helyén történő megőrzés, a leírtak miatt mégis akkor többen az áttelepítés, a Szabadtéri Gyűjtemény létrehozását választottuk."

4 Már ekkor felvetették az ötletet, hogy egy élő falu közepén, Szennán, a népi barokk templom környezetében (2. kép) kellene szabadtéri gyűjteményt kialakítani. A templom telke egykor jobbágytelek volt, melyet a református egyház kapott meg a földesúrtól. Szenna és környékének községrendezési feladatait L. SZABÓ Tünde kapta meg. A templom renoválásának tervei 1970ben elkészültek, a mellette elterülő, jó terepviszonyokkal rendelkező, közel három holdas, beépítetlen területet az építészek kedvező helyszínnek tartották skanzen létrehozásához. Magyarországon így, egyedülálló módon, élő falu központjába kívánták helyezni a szabadtéri múzeumot. E kezdetek idején eseti támogatást ítéltek meg a Szenna Árpád 2. Az 1983-84 utáni időszaknak már nem voltam tevékeny részese, így a megjelent kevés számú tanulmányból népszerűsítő híradásból, az éves beszámolókból, valamint a beleltározott dokumentumokból (Néprajzi Adattár Rajztára, Fotótára, Kézirattára) foglaltam össze a címben jelzett témára vonatkozó történéseket. Itt köszönöm meg 5ÁSI János, KAPITÁNY Orsolya és SIMON Andrea segítségét a hiányzó adatok pótlásában, a fényképek rendelkezésre bocsájtásában.; L. BALOGH Krisztina együttműködését, amenynyiben L. SZABÓ Tünde hagyatékából és saját pályázatából rendelkezésemre bocsátott forrásokat, ábrákat, rajzokat. 3. L. SZABÓ Tünde 1968-86 között volt a Somogyterv tervező építésze, 1986-tól nyugdíjaztatásáig ő volt a megye főépítésze. Műemléki szakmérnöki oklevelét 1973-ban szerezte. Népi műemlékvédelem témájából védte meg doktori címét is.; L. BALOGH Krisztina 2008. 66. U. L. SZABÓ Tünde. 1998. 16. 220