Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Páll István: „Ahol visszafordul az idő kereke…” – Gondolatok a 30 éve megnyílt Sóstói Múzeumfaluról

8. kép. Tiszavasvári tengerigóré átszállítása egyeznünk az épület megvásárlásáról, s az csak an­nak halála után, az örökösökkel folytatott újabb tár­gyalások eredményeként került a birtokunkba (a nagyhodosi kisnemesi ház vagy a pócspetri zsellér­ház). Ez a módszer azonban nem minden épületnél volt követhető, így a financiális kényszer leginkább azt eredményezte, hogy ha választani lehetett, rendszerint a már lakatlan, sokszor összeomlás szélén álló házak jöhettek csak számításba. Ezeknél „kellemesebb" tulajdonba kerülések is előfordultak: az egyik legrégebbi lakóházunk, az 1816-ban épült észak-nyírségi (anarcsi) lebontott anyaga könyvjóváírással került hozzánk a szentend­rei Skanzentől, a csarodai meg a gyulaházi paplakot pedig a helyi református egyházközségek a terep rendezése fejében engedték át a múzeumnak. Az eredeti helyén életveszélyessé nyilvánított barabási iskolát a vásárosnaményi járási hivatal adta át a múzeumnak. (Igaz, utóbbival az egyházi javak visz­szaadása idején apró gondjaink akadtak: mivel ere­detileg a református egyház építtette és tartotta fenn, az államosítás annak idején ezt is elérte. Vé­gül békésen megoldódott a dolog, az állam ezt is bevette a kártalanításba.) Néhány épületünkért - a szabályok kedvéért, meg hogy ne tegyük ki táma­dásnak az eredeti tulajdonost az épület elkótyave­tyélése miatt - csupán névleges összeget kellett fi­zetnünk: ezek legnagyobbika a nagyhalászi deszka­magtár és a barabási szatócsbolt, de például a nyír­gyulaji szikvízüzem épületéért és az újfehértói bor­bélyműhelyért egy fillért sem kellett fizetnünk. Az egyes portákra szánt gazdasági épületek felku­tatása, kiválasztása és birtokba vétele részben a lakó­házakkal párhuzamosan történt, de csak ritka eset­ben sikerült az egész portát egy időben átadnunk. Rendszerint előbb a lakóházat avattuk fel ünnepélyes keretek között, s a gazdasági épületeket - elkészül­tüket követően - csak kinyitottuk a közönség előtt. Át­telepítésük az előbbieknél kisebb gonddal járt: az ak­tuális tájegységen belül rendszerint több épület is lá­9. kép. A kisdobronyi templom vesszőfala tapasztás előtt tókörbe került, amiket kijelölés után a már említett szakértőkkel együtt szemrevételeztünk, s javaslatuk­ra megvásároltunk. A bontás és újraépítés pár hóna­pon belül megindulhatott, és fél-háromnegyed éven belül be is fejeződött. Bár az egyes portákra áttelepí­tett gazdasági épületek zöme általában más-más te­lepülésről került a múzeumba, szerencsés kivételek azért adódtak. Két olyan portánk is van, ahová a gaz­dasági épületeket szinte kivétel nélkül egyazon portá­ról szállítottuk át. A beregi (tarpai) udvar négy, vagy a nyíregyházi szlovák (tirpák) porta ugyancsak négy meghatározó épületét egyetlen gazdától vásároltuk meg, de az észak-nyírségi (anarcsi) portára átkerült épületeknek is egy berkeszi tulajdonosa volt. Bár a lakóházak felépültét szándékaink szerint hamar követnie kellett volna a hozzá tartozó gazda­sági épületek áttelepítésének, a gyakorlatban a kö­zösségi épületek építése prioritást élvezett. Emiatt történhetett, hogy pl. két nyírségi portánkról mind­máig hiányoznak gazdasági épületek (juhhodály, disznóól és istálló). Rá kellett jönnünk, hogy soha nincs befejezett múzeum: a társadalom mindig új­ratermeli önmagát, más szinten jelentkező igénye­ket is ki kell tudnunk elégíteni. Elébe kell menni a látogatóknak, oktatással, szórakoztatással, téma­bővítéssel lehet felkelteni az érdeklődését. Ehhez fejleszteni kell az infrastruktúrát, az kell, hogy komplex szolgáltatást tudjunk nyújtani. Dilemma: eredetit vagy rekonstrukciót? A több évtizede megfogalmazott skanzen-telepí­tési elveknek megfelelően épületeink túlnyomó többsége eredeti helyszínén szétbontott, a múze­umba átszállított, és ott újra felépített építmény. Ám néhány épület - és ezek a faluképet leginkább meg­határozók közül kerülnek ki - kényszerűségből re­konstrukcióban épült meg. 1 0 10. PALL István 2001b. 22-23. 195

Next

/
Thumbnails
Contents