Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Páll István: „Ahol visszafordul az idő kereke…” – Gondolatok a 30 éve megnyílt Sóstói Múzeumfaluról

A magyar szabadtéri múzeumok építésének kezdeti szakaszában - az 1960-as években s a 70-es évek elején - a szakemberek között igen sok vita folyt arról, hogy a múzeumokba áttelepített épületek eredeti, visszaépített anyagainak hány százalékáig tekinthető eredetinek maga az újra felépült épület, s lehetséges-e rekonstrukcióban megépíteni valamely épület másolatát, vagy rekonstruálni már nem létező épületet. Azóta a szakma túljutott e vitákon, bár néha-néha egy-egy műemlékes szakember újra felteszi a fenti kérdést. A szabadtéri múzeumok építési gyakorlatában ma már nem vitatott annak a szükségessége, hogy kisebb objektumok - már csak a műtárgyvédelem miatt is az eredeti másolataként kerüljenek a közönség elé (útszéli kereszt vagy szobor például). Ma már a műemlékesek sem vesznek olyan szigorúan egy-egy múzeumban felépített épületmásolatot, mint ha az egy műemlék épület eredeti helyen felállított rekonstrukciója lenne (bár már erre is vannak példák, hogy csak a műemlékesek által a tákosi templom mellett új anyagokból megépített régi torony másolatát, vagy Nemesborzován a Szentendrére átszállított harangtorony eredeti helyén felállított kópiáját említsem). A kezdeti, merev elzárkózáson a gyakorlat túllépett. Túllépett, mert a szükség erre kényszerítette. Jó példa erre a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, ahol a több mint 30 évet depókban raktározott épületek közül többnek az anyaga annyira tönkrement, hogy azokat a bontáskor beszállított elemekbők már nem lehetett felépíteni, s szinte az összes alkotóelemet újakkal kellett pótolni, vagy az ugyanott felépült fogadó és a legújabban elkészült vasútállomás, melyek ma is álló épületek másolataként, de modern infrastruktúrával épültek meg. A Sóstói Múzeumfalu gyakorlatában a közösségi épületeknél erkölcsi és anyagi megfontolások is közrejátszottak abban, hogy a múzeumban épületrekonstrukciók épüljenek fel. Arra azonban mindig vigyáztunk, hogy a rekonstruált épületeket ne eredetiként, hanem másolatként tüntessük fel prospektusainkban, hiszen nem szeretnénk félrevezetni a látogatókat. Vegyük sorra, hogy a múzeum közel száz népi objektuma közül melyek azok, amelyek másolatként épültek fel, s milyen indokok alapján készültek rekonstrukciók, s nem az eredetieket hoztuk át a múzeumba. A faluközpontba tervezett templomot először Tákosról kívánták áthozni, hiszen csak ez az egyetlen vesszőfalú, tapasztott épület áll már a Felső-Tisza vidékén ebből a fajtából. Éppen egyedisége miatt maradt eredeti helyén, hiszen nem szerettük volna a települést (s más, hasonló falut sem] megfosztani egyetlen jelentős műemlékétől. így került képbe az 1970-es árvíz után építési tilalom alá vett, s lakatlanná vált szatmári település, Nagygéc Árpád-kori 11. DOMANOVSZKY György 1935. 8. képmelléklet. 10. kép. Gyulaházi paplak építés közben temploma. Ez utóbbi áttelepítése kísérlet is lett volna, hiszen hazánkban ilyen méretű kőépületet még soha nem vittek más helyre. Ez a környékbeliek ellenállásán bukott meg, amikor is a múzeum szakembereit az akkoriban nagy port felvert romániai, Ceau§escu-féle falurombolókkal azonosították. Ugyancsak elvetélt elképzelés volt egy másik középkori templom, a paposi átszállítása is. így nem maradt más választásunk, mint a rekonstrukció. S ha már rekonstrukcióban kellett valamit megépíteni, akkor azt az utat választottuk, hogy valamikor állt, de ma már nem létező építmény másolatát készítettük el. Azt ugyanis el szerettük volna kerülni, hogy az épület eredetijét és másolatát egyaránt meg lehessen nézni. Igy esett a választás a Bereg megyei kisdobronyi templomra, melynek tervrajzát DOMANOVSZKY György közölte könyve mellékletében.

11 Szerencse, hogy a ma Ukrajnához tartozó magyar település paticsfalú református templomának 18. századi tervrajza fennmaradt az Országos Levéltárban, így annak alapján - természetesen metrikus rendszerbe áttéve az adatokat - SISA Béla megszerkesztette és BÁLINT János közreműködésével kidolgozta a kiviteli terveket. A romániai magyar ácsok által felépített templom belső berendezése részben eredeti, részben másolat. A padok a nyírkátai református templom újakra cserélt régi darabjaiból kerültek ki. A mennyezet jelenleg még csak ideiglenes, de ha sikerül, akkor helyette a kassai Kelet-Szlovákiai Múze196