Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Páll István: „Ahol visszafordul az idő kereke…” – Gondolatok a 30 éve megnyílt Sóstói Múzeumfaluról

7. kép. Leveleki burgyé (földói) építés közben deponálása után kezdtük volna az újjáépítést: a bontott faanyag nem károsodott tovább a depókban, ami - mint a szentendrei példák megmutatták hosszabb tárolás során óhatatlanul bekövetkezik; nem keverednek össze vagy nem tűnnek el az egyes épületek elemei; mivel a bontást és az újraépítést ugyanaz a brigád végezte, az azonnali helyreállításnál még élénken élt mindenkiben az eredeti épület emléke, így könnyebb volt a kivitelezés, s egy-egy szerkezeti problémát hamarabb meg lehetett oldani. A brigád „kapacitása" évente kb. egy lakóépület volt, s pszichikailag is jó hatással volt mindenkire, hogy az egyik évben elbontott épület avatására már a következő évben sor kerülhetett, így a munka „gyümölcse" hamar beérett, s mindenki évente „bezsebelhette" az elismeréseket, ami büszkeséggel töltötte el az áttelepítésben résztvevő valamennyi munkatársat, s akkor még az avatásokat kísérő rendszeres sajtónyilvánosságról nem is beszéltünk! Attól nem kellett félnünk, hogy a II. ütem telepítési tervében áttelepítésre kijelölt épületeket nem tudjuk majd áthozni, mivel abban azok nagy része csak táji megjelöléssel szerepelt (pl. „nyírségi kisnemesi porta - lakóház"). Ez részben az első terv árvíz által áthúzott megvalósítása miatt volt így, másrészt azért, mert a kutatómunka folyamatosan történt, a terv lényegében megelőzte az épületkijelölést. Mivel a Sóstói Múzeumfalu szakmai állomá9. PÁLL István 2007b. 139. nya eleinte csak egy főből állt (ERDÉSZ Sándor), s neki az I. ütem építésének nyomon kísérése mellett minden más szervezőmunkát is el kellett végeznie, a kutatásokra nem maradt volna ideje. 1976-ban 100%-os személyi fejlesztés történt: ekkor állt munkába személyemben egy egyetemről frissen kikerült etnográfus, akire rögtön rázúdult a muzeológusi, kutató- és irányító munka egy része. A II. ütem 1978-ban indult a tarpai lakóház áttelepítésével, aminek kiválasztása jól példázza azokat a nehézségeket, amivel egy pénztelen intézménynek meg kellett küzdenie az épületek megvásárlása során.

9 Alapkoncepciónk az volt, hogy először a lakóházakat telepítjük át a kijelölt portákra, mivel a falusi lakosság anyagi jóléte növekedésének ezek estek először áldozatul. Szerencsére az 1970-es évek végén, a 80-as évek elején még fel lehetett kutatni és meg lehetett szerezni olyan archaikus lakóépületeket, amelyek a múzeumban a tájegységet képviselhették. Mindenesetre egy-egy jelentősebb épület megszerzésénél igyekeztünk bebiztosítani magunkat: még lakott állapotában megvásároltuk a házat a tulajdonosától, azzal a szerződésbeni megkötéssel, hogy a múzeum csak halála után bontja és szállítja el azt. így került a tulajdonunkba pl. az ún. nagyhodosi temetőcsősz-ház, vagy az egyik legszebb épületünk, a jármi kisnemesi lakóház. Olyan is előfordult, hogy a tulajdonos életében nem sikerült meg194