Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Páll István: „Ahol visszafordul az idő kereke…” – Gondolatok a 30 éve megnyílt Sóstói Múzeumfaluról

6. kép. Szikvízüzem gépészeti berendezése Az épületek áttelepítésének gyakorlata A Sóstói Múzeumfaluban soha nem állt rendelkezésére olyan szakmai apparátus, amely lehetővé tette volna a feladatok elkülönítését: ugyanaz a néprajzos és (a kezdeti pár évet kivéve, amikor különböző vállalatok végezték jól-rosszul a bontási és helyreállítási munkákat) ugyanaz a falusi emberekből álló építőbrigád bontott és épített. A műszaki felmérés kivételt képezett: kezdetben a megyei építésziroda (a NYÍRBER) népi építészetben gyakorlatlan tervezői, majd a budapesti Shella Gmk profi tagjai végezték a felméréseket, és készítették el a műszaki dokumentációkat. Előfordultak egyéni megbízások is, pl. a budapesti Ybl Miklós Műszaki Főiskola építész hallgatói diákköri tábor keretében mérték fel az épületet, és készítették el a barabási iskola terveit, vagy a berkeszi gazdasági épületek felmérését. Az utóbbi években a jó kapcsolatoknak köszönhetően a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum építészeinek munkája révén jutunk hozzá az áttelepítendő épületek felmérési dokumentációihoz. Az építést a múzeumfalu néprajzos szakemberei (előbb ERDÉSZ Sándor, majd PÁLL István) irányították. A műszaki vezetést külső építész szakember végzi állandó megbízással. 8. Idézi PÁLL István 2001a. 18. Az épületek áttelepítésének menetében a Sóstói Múzeumfalu szinte soha nem kényszerült a lebontott épületek hosszabb idejű deponálására. Ez jó is meg rossz is: az első telepítési tervet a következő évben szinte azonmód át kellett dolgozni, hiszen az 1970-es szamosközi árvíz romba döntötte az áttelepítésre kiszemelt szatmári épületek zömét, amiket még akkor sem lehetett volna egy év alatt lebontani és deponálni, ha a tervek jóváhagyása után rögtön hozzákezdtek volna a munkához. így a szatmári porták épületeinek egy része egy újabb kutatás után került át a múzeumba, s a bontás után - a javításokat és pótlásokat követően - már meg is kezdődhetett az újraépítésük. Ez a módszer all. ütem területén is folytatódott: csak akkor kezdtünk újabb épület bontásához, ha az előzőt már felépítettük a múzeumban. Ezt az áttelepítési elvet MENDELE Ferenc határozta meg a Sóstói Múzeumfalu tudományos programjában: „Az objektumok áttelepítését - a terület igénybevétele, muzeológiai, művelődésügyi szempontok, a kiválasztott épületek műszaki állapota és megszerezhetősége, tervezési és kivitelezési kapacitás, stb. figyelembevétele mellett - úgy kell elvégezni, hogy maximálisan törekedni kell egy-egy egység teljes kialakítására, majd csak ennek megtörténte után szabad megkezdeni az újabb egység épületeinek átszállítását."

8 Ez a módszer több okból is sokkal célravezetőbbnek látszott, mint ha az összes épület lebontása és 193