Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Páll István: „Ahol visszafordul az idő kereke…” – Gondolatok a 30 éve megnyílt Sóstói Múzeumfaluról

más. Mivel az eredeti programterv épületeinek egy része ma már nyilvánvalóan nincs meg, szükséges­nek látom az épület-kiválasztási munkát minél előbb befejezni, illetve kiegészíteni az eddig végzett mun­kát, hogy pontosan fel tudjuk mérni, milyen és mely épületek áttelepítésére számíthatunk a II. ütemben." - fogalmazta meg szakértői véleményében BALASSA M. Iván. 7 Mégis, ha összevetjük a két koncepciót, egy teljesen más léptékű, elhelyezkedésű és fajtájú épü­letekkel berendezett múzeumról beszélhetünk. Lé­nyegében az ő tervükben megfogalmazottak kellet­tek ahhoz, hogy a Sóstói Múzeumfalu egy „igazi falu" képét tükrözze: a MENDELE által is vizionált hagyo­mányos faluszerkezet az orsós faluközponttal a né­hány felső-Tisza-vidéki településen még ma is fellel­hető mintát követi, s azt a látszatot kelti a látogató­ban, hogy nem múzeumban, hanem élő faluban jár. A piactéren felállítandó sátorsor, a hirdetőoszlopok kikerültek a tervből, a polgárosodó település mű­hely- és üzletsora nem a faluközpontot meghatározó részen került felállításra, s az ezekhez kapcsolódóan bemutatni szándékozott villamoskocsi is a mai nyír­egyházi városközpontban kapott helyet. A tervezet­ben szereplő tájjellegű növényzet mára megnőtt, így a gyümölcsfák, vadon növő bokrok, virágok csak nö­velik az eredetiség érzetét. A múzeum I. ütemének építése - mint látni fogjuk - kisebb-nagyobb zökkenőkkel, de az eredeti elgon­dolások szerint valósult meg. A II. ütem telepítési tervében felsorolt épületállományt felkutattuk, és szintén átszállítottuk, de a két évtizedig elhúzódott munkálatok során olyan „váratlan" helyzeteket is kezelnünk kellett, amilyenek eredetileg fel sem merültek egyetlen korábban kidolgozott koncepció­ban sem. Ezek között a legnagyobb kihívást az olyan épületek képbe kerülése jelentette (felajánlás vagy véletlen rábukkanás formájában), amelyeket feltét­lenül meg kellett menteni, be kellett hozni az intéz­ménybe. Létezett egy korábbi szándéknyilatkozat az OMvH és a Sóstói Múzeumfalu között, hogy a múze­um melletti U hektáros tartalék területre kellene át­telepíteni mindazon végveszélybe került népi mű­emlék épületeket, amelyekre eredeti helyszíneiken megsemmisülés vár. Az említett területre időköz­ben Nyíregyháza városa rátette a kezét, így a továb­biakban azzal már nem számolhattunk. Bár a mú­zeum telepítési tervének szerkesztése során szinte minden lehetséges helyet „belaktak" a tervezők, mégis valamilyen megoldást kellett találnunk a fel­tétlenül áthozandó épületek elhelyezésére. Ezen épületek közül az eredetileg Vállaj település­központjában állt húsbolt esetében nem volt különö­sebb probléma, hiszen a mi faluközpontunkban a szatócsbolt mellett volt annyi szabad helyünk, hogy oda beilleszthessük a viszonylag kis méretű épüle­tet. Hasonlóképpen sikerült elhelyeznünk a három 7. BALASSA M. Iván 1978. május 22-én kelt szakértői véleménye [; 192 5. kép. A tarpai pálinkafőzde cigány lakóépületet, mintegy „cigánytelepet" létre­hozva a falu végén, a temető mögötti területen. A szikvízüzem épülete a kállósemjéni portára kerülve az oda eredetileg tervezett nyári konyha helyett épült meg (mérete éppen ennek felel meg), mintegy rep­rezentálva, hogy a településeken nem volt ritka az ilyen megoldású elhelyezésük. Nagyobb problémát jelentett a Gyulaházáról ajándékba kapott reformá­tus paplak épületének elhelyezése, melyet archai­kus népi építészeti értékei miatt feltétlenül meg kel­lett mentenünk. Helyét a bejárattal szemben tudtuk csak kijelölni, hiszen a telepítési terv szerint terüle­tünkön máshol nem volt „üres" helyünk. Megfelelő funkciót is találtunk neki, hiszen előbb benne kaptak helyet időszaki kiállításaink, majd később gyermek­foglalkoztatóvá alakítva akként működik tovább. Az, hogy a tervmódosítások nem egy tudományos vagy tervtanácsi döntés következtében mentek végbe, bizonyára mulasztás, de nagy részük az eredeti terven csupán kisebb méretű változtatást eredményezett. Egy mienkhez hasonló méretű intézményben egyébként is sokkal inkább magára van utalva a szakember, nincs mindegyik áttelepítési fázisnak külön felelőse. A ta­pasztalat, a szakértelem és sokszor a megérzés igen fontos szerepet játszik az elhatározásokban, s az egy­személyi döntéseket az is befolyásolja, hogy hasonló szakterületű munkatársa sem igen akad a szabadtéri muzeológia művelőjének egy megyei igazgatóságon belül. Az esetlegesen elkövetett hibák egy ilyen team hiányának következményei, de a több évtizedes tapasz­talat azért a minimálisra csökkenti ennek esélyét. Ami a legfontosabb a megvalósult Sóstói Múzeum­falu esetében: a kiépült falut mérete miatt (7,5 hektár) a látogató egyetlen, néhány órás séta alkalmával be­fogadhatja, áttekintheti, nem fárad el benne, mire megunná a felfedezőutat, be is fejezi a látogatást. Ez a „látogatóbarát" méret a kisebb regionális szabadté­ri múzeumok előnye a sok-sok hektárnyi és egymás­tól néha jelentősebb távolságra telepített tájegysége­ket felsorakoztató országos skanzenekkel szemben. múzeum irattárában).

Next

/
Thumbnails
Contents