Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Füzes Endre: A skanzenek alapításának motívációi

Meg kell jegyezni, hogy a peremhelyzet az említett megyékben bizonyos előnyökkel is járt. Nevezetesen, ezeken a területeken maradtak meg leginkább a népi építészeti emlékek. Viszonylag nagy számuk, archaikus formáik és szerkezeteik, korábbi életformát tükröző bútoraik és eszközeik alapvető motivációt jelentettek a regionális skanzenek megvalósításához. Említettem már, hogy szinte mindegyik skanzent néprajzkutatók és építészek kezdeményezték. Ugyanők fogalmazták meg e múzeumok tartalmi koncepcióját és készítették el a forgatókönyveket. Méltatlan tenne, ha most nevüket elhallgatnám. Zalában BARABÁS Jenő, SZENTMIHÁLYI Imre és TÓTH János, Nyíregyháza-Sóstón ERDÉLYI Zoltán, ERDÉSZ Sándor és MENDELE Ferenc, SZENNÁN KNÉZY Judit és L. SZABÓ Tünde, Ópusztaszeren JUHÁSZ Antal készítette a dokumentumokat, melyeket persze a különböző skanzen bizottságok többször megvitattak. Szomorú tény, hogy közülük már csak KNÉZY Judit és JUHÁSZ Antal van közöttünk. Az ő szándékuk, akaratuk és elszántságuk - tudásuk mellett - alapvető motiváció volt a skanzenek megvalósításához, melyhez egészséges becsvágy is járult. Mindez azonban nem volt elég az eredményes építő munkához. Kellettek hozzá olyan vezetők, akik nemcsak egy-egy elvégzendő hivatali feladatot láttak a skanzenek megvalósításában, hanem őszintén hittek küldetésükben. Közülük többen elszántan, és akadályokat nem ismerve segítették a múzeumok építését, kicsit saját maguknak is emlékművet építve. Ennek érdekében kihasználták pozíciójukat, nem egyszer hatalmukkal is visszaélve. Zalában HADNAGY László, majd KISS Gyula néptanító (így nevezte magát) megyei elnökhelyettesként, voluntarista módon dirigálta az építést gyakori konfliktusban SZENTMIHÁLYI Imrével. Vas megyében BÁRDOSI János mögött ott állt SZENTLÉLEKY Tihamér, az akkor megyei múzeumigazgató, aki mögött pedig GONDA megyei elnök gondoskodott arról, hogy a kulturális tervek megvalósuljanak, és ehhez eszközöket is biztosított. Szenna szervezése mögött ott volt a KAPOSTERV, a megye tervező intézete SZIGETVÁRI György igazgató vezetésével. Nyíregyháza-Sóstó esetében megyei párt- és állami határozatok adtak zöld utat a megvalósításához. Ópusztaszeren a néprajzi gyűjtemény felépítését magasabb szinten határozták el, az országos bizottság elnöke ERDEI Ferenc, majd LOSONCZI Pál volt, megyei szinten az építést HANTOS Mihály elnökhelyettes segítette. JUHÁSZ Antalnak azonban keményen meg kellett küzdeni a kivitelezőkkel, akiket az érintett települések delegáltak. Tisztelt Konferencia! Előadásomban azt a történelmi időszakot igyekeztem megvilágítani, amikora regionális skanzenek megvalósultak. Továbbá azokra a motivációkra szándékoztam rámutatni, melyek a skanzenek építését befolyásolták, nem egyszer meghatározták. Az elmondottak jobbára a hősi kezdetekről szóltak. A Göcseji Falumúzeum 1968-ban, a Vasi Múzeumfalu 1973-ban, a Sóstói Múzeumfalu 1979-ben, a Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény 1978-ban, az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark Néprajzi Gyűjteménye 1980-ban nyílt meg. A szervező-és az építő munka azonban nem állt meg. Mindegyik regionális skanzen más körülmények között, fiatalabb szakemberekkel, a hőskor eredményeire alapozva tovább épült. Ez azonban már egy másik történet. A Göcseji Falumúzeum zalalövői hosszúháza az eredeti A Göcseji Falumúzeum náprádfai pajtája az eredeti helyén [SZENTMIHÁLYI Imre felvétele) helyén (LANTOS Miklós felvétele) 171