Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Thomas Bloch Ravn: A szabadtéri múzeumok egy új kor hajnalán
Thomas Bloch Ravn A szabadtéri múzeumok egy új kor hajnalán Kedves Kollégák! Engedjék meg, hogy megköszönjem a meghívást erre az ünnepre, az első magyar szabadtéri múzeum alapításának negyvenedik évfordulójára. Megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek, és örülök, hogy újra Magyarországra látogathattam. Negyedszerre vagyok itt, így alkalmam volt már több múzeumot megtekinteni - főként a 2001-es, Szentendrén szervezett konferencia alatt - és sok gyönyörű tájat bejárhattam. Először is szeretnék gratulálni mindenkinek a zalaegerszegi Göcseji Falumúzeum alapításának negyvenedik évfordulója alkalmából. Abban az időben folyt a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum terveinek elkészítése is, és az ezt követő években több szabadtéri múzeumot alapítottak és nyitottak meg a látogatók számára. Kívülállóként azt kell mondjam, hogy Magyarországon a szabadtéri múzeumok rendszere rendkívül logikus és megfelelő, tekintve a központi skanzent - amely az egész magyar területet átfogja - és az öt fontos regionális múzeumot. E mellett tisztában vagyok vele, hogy több kisebb védett épületegyüttes is létezik az országban, kiegészülve rengeteg in-situ védett épülettel, vagyis tájházzal. Észrevettem, hogy a skanzen - kifejezést használják a szabadtéri múzeumok megnevezésére, az intézményt ezzel is Arthur HAZELIUS hagyományához kapcsolva. Ő volt a világon elsőként, 1891ben megalapított stockholmi Skansen szülőatyja és első igazgatója. Alapjában véve számomra a magyar múzeumok rendszere, a szabadtéri múzeumok tekintetében nem sokban különbözik a svéd - és egy szélesebb spektrumot vizsgálva - a skandináv modelltől. Talán ezért érzem magam ennyire otthon Magyarországon, az építészeti, kulturális és nem utolsósorban a nyelvi különbségek ellenére. Az Európai Szabadtéri Múzeumok Szövetségnek elnökeként örömömet kell kifejeznem, hogy ezt a fontos évet megünneplik. Mert a szabadtéri múzeumok fontosak. És - ahogy én látom - a szabadtéri múzeumok a jövőben még fontosabbá válnak, mert ezeknek a múzeumoknak van lehetőségük arra, hogy megszólítsák az embereket és ezeknek a múzeumoknak van lehetőségük arra, hogy a kommercializálódó szőra/íoza'sna/í versenytársai legyenek. A szabadtéri múzeumok korai történetét megvizsgálva három fontos dolgot emelnék ki: 1. Az alapító atyák a közönség felé orientálódtak, és fogékonyak voltak a látogatóik szükségleteire és kívánságaira. 2. Fejlődni akartak, és képesek voltak arra, hogy az új és változó helyzetekhez alkalmazkodjanak. 3. Nem utolsó sorban egymástól különböző múzeumokat alakítottak ki. A szabadtéri múzeumok első generációját lelkes újítók hozták létre. Nem képzettek voltak, hanem látnokok, akiknek erős küldetéstudatuk és képességük hozzájárult ahhoz, hogy kitaláljanak és megvalósítsanak egy nagyszerű gondolatot. Később a szabadtéri múzeumok „hivatásossá" váltak: egyetemeken képzett igazgatókat és muzeológusokat kaptak, akiknek egy része a tudományos körökhöz jobban kötődött, mint a látogatókhoz. A szabadtéri múzeumok jól körülhatárolhatóan különálló múzeum típussá váltak, a múzeumok egyre inkább elkezdtek hasonlítani egymásra, és a kezdeti sokszínűség jelentősen csökkent. Az elmúlt években azonban számos szakember köztük én is - úgy vettük észre, hogy egyre többen keresik az utat a gyökerek felé, azért, hogy a múzeumok alapgondolatát megújíthassák, korszerűvé tehessék. Természetesen ez a folyamat a századforduló környékén létrehozott, „idősebb" szabadtéri múzeumokra inkább jellemző. De szerintem él egy általános tendencia azzal kapcsolatosan, hogy visszatérjünk azoknak az embereknek az érdemeihez, mint például Arthur HAZELI, aki azt akarta, hogy a múzeuma, a stockholmi Skansen egyszerre lásson el megőrző, oktató és szórakoztató funkciókat, mint ahogy azt Sten RENTZOG, a svéd múzeumok bölcse a 2001-es Szentendrén rendezett konferencia alkalmával elmondta. Úgy gondolom, sokat tanulhatunk abból, ha újra felfedezzük, mit is mondtak az alapító atyák - és abból, ha mindezt a jelenkori helyzethez igazítjuk. Egy általános tendencia azt mutatja, hogy különböző mértékben ugyan, de a szabadtéri múzeumok a piacgazdaság részévé válnak több országban. Talán nem mindenütt igaz ez a megállapítás, de várhatóan így lesz ez mindenütt, és ennek több jele is észlelhető: • A múzeumok saját bevétele még fontosabbá vált, és az állami költségvetésből származó pénz összege ennek megfelelően kisebb szerepet játszik a múzeum fenntartásában. 164