Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Vass Erika: Festett bútorok egy kalotaszegi településen
már csak ünnepnapokon), addig a cifra szobában öltöztek fel, s hogy a templomban az ismerős motívumok láttán ugyancsak otthon érezzék magukat. A templomban 2007-re készült el a kazettás mennyezet (6. kép), melyet helyi asszonyok, lányok és a jelenlegi lelkész festettek. 3 5 A tervezés és kivitelezés kb. 3 éves folyamat volt, amit a lelkész vezetett. Összesen 17 különböző motívummal 153 teljes és 9 fél kazetta készült. Az ezeket ábrázoló kisméretű fényképeket kitették az asztalra, úgy próbáltak velük variálni, hogyan mutatnának a legjobban. Végül a 17 motívumot úgy szerkesztették össze, hogy a kezdő sor egyforma motívumokat tartalmaz, olyan, mint a gerenda, és utána fordított V alakban helyezték el az azonos kazettákat. így amikor először belép valaki a templomba, akkor úgy tűnik, hogy minden kazetta más. Aztán amikor jobban megfigyeli, akkor veszi észre, hogy a motívumok ismétlődnek. A festő asszonyok közül a legidősebb már nem él, a legfiatalabb pedig 1983-ban született. Az 1940-1983 között született beszélgetőtársaim elmondták, hogy mindannyian a saját konfirmációjuk alkalmával próbálkoztak meg először a bútorfestéssel, s ebben többnyire már tapasztalt asszonyok vagy éppenséggel az édesanyák segítettek nekik. A 80x80 cm-es kazetták mintáit régi bútorokról nagyították ki. Az otthoni cifra bútorokról vett minták felrajzolásához a bútorkészítéshez hasonlóan sablonokat dolgoztak ki. A festés nagyon időigényes, türelmet kívánó munka: a nyers faanyagot csiszolópapírral lecsiszolták, majd háromszor kék színű zománcfestékkel lefestették. Ezt követően egy-egy elemre rátették a sablont és körberajzolták a mintát. Fél kazettára való sablonokat készítettek, majd átfordították a másik oldalára; elmondásuk szerint így könnyebb volt elkészíteni. A sablonokon csak a nagyobb motívumok vannak rajta (például váza, tulipán, forgórózsa), a többit szabad kézzel komponálták meg. A rajzolás után „kinagyolták" az alapmintákat - vagyis a nagyobb mintákat pirossal, zölddel kifestették -, majd azokat szabad kézzel apróbb levelekkel, szirmokkal díszítették. Persze minden egyes réteg után várni kellett, míg megszáradt a festék. Mindig színről színre haladtak: amíg a piros nem száradt meg, nem lehetett rátenni a feketét. Ezért amíg az egyik kazetta megszáradt, addig a következő elemen dolgoztak. Egy mintából 9 kazettát festett egy személy, és mire eljutottak a kilencedikig, addigra az első négyet-ötöt már ki is nagyolták. A kazettákhoz a bútorokkal ellentétben matt festéket használtak, mert a csillogó mennyezeten a motívumok nem látszódtak volna annyira. A kazettákat az asszonyok az imateremben és otthon festették. Az anyag és a munka árának finanszírozásához a holland testvérgyülekezet is hozzájárult. A család története Az eladó 1933-ban született apósa szabó volt, a mesterséget Egeresen tanulta ki. „Aztán beindult itt a munkálat a szabósággal... Annyi munka vót, hogy nem győztem. Vót még egy szabó, az mán idősebb vót nálamnál vagy öt évvel, hattal, az mán dógozott, tudott jobban, de az járt közben gyárba, mer ő Kolozsváron tanult. Ketten is vót mit csináljunk, de én aztán csináltam a kisfiúknak is a ruhákat, kabátot, úgyhogy jó lett az élet, mer jól kerestem. Sok vót a munka, s megtanulta a feleségem is, úgyhogy sokat varrtunk. " ..Jöttek itt a szomszéd falukból, ez volt a szerencsénk, hogy sok volt a munka, jól kerestünk pénzt, hogy tudtunk aztán építeni, nem kellett elmenjek állami munkára." Emellett volt két bivalyuk, tehenük, 7-10 juhuk, 2-3 disznójuk. A tejet Egeresre vitték a gyári munkásoknak, a tejfölt és a ..fűtött túrót" pedig a felesége Kolozsvárra hordta árusítani. 1962-ben építettek saját házat a falu közepén, ez volt a faluban a harmadik emeletes ház: „Láttam, milyen fáin házat csináltak, s akkor bizony nekikeseredtünk, hányattam a követ, itt kő vót elég, itt a hegyekbe... " A házat 1976-ban, fiuk nősülése előtt bővítették: alul egy műhelyet, fölül pedig két szobát toldottak a házhoz a leendő menyük „két rend" bútorának: „Most mán hogy a fiam is nősült, gazdagodott a világ, akkor már bútort is nemcsak a falusi bútort vitték a lányok, hanem úri bútort is vettek. " Az 1960-ban született eladó 16 évesen konfirmált, és 1977-ben ment férjhez. Az emeletes ház alsó szintjén lakott az eladó apósa (akit „apámuram"nak szólít), anyósa [„anyámasszony") és anyósa édesanyja. Az ifjú pár pedig az emelet egyik fűthető helyiségébe költözött. Az egyik új szoba a festett bútorok számára volt fenntartva, a másikba pedig a „városi bútor" került, amit Kolozsvárott vettek 17 000 lejért. Ez akkor nagy pénznek számított, mert a havi fizetés 1300-1500 lej volt. Ilyen típusú bútora elsőként az eladónak lett a faluban, aminek aztán minden konfirmáló a csodájára járt, és sokan ugyanilyet rendeltek. Ezt a szobát sem használják hétköznapokon, hanem nyaranta a vendégeket szállásolják el itt, illetve az ünneplő ruhák egy részét tárolják benne. Egyik tisztaszobának se építettek kéményt, így azok nem fűthetők. A kétféle tisztaszoba, a ..városi' és „falusi"jelzők egyrészt kifejezik a falusiak zárt közösségét, a belső megfelelést, a falusi társadalom normáihoz való igazodást, vagy ha ez nehézséget is jelent, a fölzárkózást. Másrészt azt is jól mutatja, hogy a helybeliek tudatában ott volt a városi mérce, egy maga35. Az 1988-2001 között itt szolgált lelkész is kipróbálta annak idején a bútorfestést, ő is kék alappal dolgozott. A lelkészek hatásáról már MALONYAY Dezső is megemlékezett: „Egy-egy népét szerető s megértő pap, így például a magyar-valkói fiatal tiszteletes, MIHÁLTZ Ákos, maga jár jó példával hívei előtt: bútora javarészét maga készíti, maga díszíti jó régi népies motívumokkal." MALONYAY Dezső 1907. 156. 129
