Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Vass Erika: Festett bútorok egy kalotaszegi településen
7. kép. Szobarészlet (DEIM Péter felvétele) sabbnak vélt szint elérése, ami abból is fakadt, hogy gyakran jártak el otthonról, s kereskedelmi szemléletükből 3 6 adódóan igyekeztek beépíteni saját világukba is a messze földön látott elemeket. Ebből a nyitott szemléletmódból adódik az is, hogy az utóbbi két évtizedben sokan Magyarországra járnak dolgozni, kereskedni, de a lehetőségekhez képest 1989 előtt is mobilak voltak, akkoriban kétévente lehetett külföldre járni: a kézimunkákat Magyarországon eladták, majd az érte kapott pénzzel átmentek Csehszlovákiába, 3 7 ahol a viseletükhöz szükséges méterárut, kasmírt, csipkéket, szalagokat vásárolták meg. így járt az eladó apósa is több alkalommal Kassára, Érsekújvárra, sőt egyszer még Prágába is elment, de a nagy távolság miatt azzal többet nem próbálkozott. 3 8 A külföldről hozott anyagokkal otthon kereskedtek is, ismerősöknek adtak el belőle, de gyakran a (határon) a vámosnak is kellett belőle adniuk. Az eladó fia 1981-ben, lánya 1984-ben született. Férje az egeresi kaolingyárban dolgozott, ő pedig otthon maradt, és a háztartási munkálatok mellett édesanyjának segített be a falubeliek által megrendelt ruhadarabok varrásába. Az 1990-es években a kaolingyár csődbe ment, és a házaspár 1998-ban úgy döntött, hogy Magyarországon próbálnak szerencsét. Sógoruk és a faluból sokan már korábban kimentek Budapestre, ez nyújtott egyfajta mintát számukra. Ekkor történt, hogy egy balatonfüredi csoport érkezett a faluba, és annak a családnak a segítségével, amelyik náluk szállt meg, Balatonfüreden telepedtek le. Itt hat nyáron keresztül saját standot béreltek, és a turisták számára különféle emléktárgyakat forgalmaztak. Ezek között voltak kalotaszegi darabok, székelyföldi faragott faáruk, de kínai termékek is. A turistaszezon előtt és után Balatonfüreden és környékén vállaltak idénymunkát (metszést, kötözést, szüretelést), telente pedig hazamentek a falujukba; ilyenkor az asszony a következő turistaszezonra kézimunkázott (például gyöngyös nyakpántokat, mellényeket készített). Amikor négy év után megszűnt a Balaton parti árusítás lehetősége, két évre kiköltöztek a Balatonfüred határában létesített „görög faluba", de ott nagyon kicsi volt a forgalom. Ezt követően két évig Budapesten dolgoztak: az asszony takarítónőként az egyik minisztériumban, majd a 36. JANKÓ János is fölfigyelt erre: a kalotaszegi ember erősen spekulál, mozgékony eszű, eleven vérű, aki marhát vesz nyereségre, ősszel vett gabonát tavaszszal ád el, pénzt kölcsönöz kamatra stb." JANKÓ János 1993. 6.; MALONYAY Dezső ..szívesen piacos természetű nép"-ként jellemezte a kalotaszegieket; MALONYAY Dezső 1907. 41. Itt jegyzem meg, hogy jelenleg a festett bútorok is eladandó áruvá váltak, és több olyan esetről tudok, amikor a falubeliek (fölbuzdulván egy korábbi példán) múzeumokat keresnek föl, hogy megvásárlásra kínálják föl a festett bútoraikat. A mi esetünkben az eladó azért is vált meg bútoraitól, mert lánya Hollandiában él, és nem tartott igényt az őt megillető bútorokra. 37. A kézimunka mellett ebben az időben keresett cikk volt a konyak, a rum, a harisnya és az üvegből készült dísztárgyak is (például kosár, hal). 38. A jelenség nem új keletű: „van olyan «kereskedô'asszony», kivált Körösfőn, aki a Balaton vidékére, sőt Pozsonyig, sőt német földre is eljár házalni kalotaszegi varrottassal, nem is szólva azokról, akik esztendőnkint kétszer megfordulnak a faLu fehér népének modernebb munkájával Budapesten. Van akárhány földmíves, akinek a felesége többet megkeres tűvel, mint amenynyit a kis földből elő tud teremteni." MALONYAY Dezső 1907. 42. 130
