Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Batári Zsuzsanna: Az Észak-magyarországi falu tájegység hasznosítási koncepciója Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009 – Esettanulmány
lógián alapuló interaktív eszközök nyújtotta lehetőségeket egyaránt. 1 8 Ezeknek a szabadtéri muzeológiában alkalmazható formái sajátosak, elég csak a kiállítások belső terére (hőmérséklet, nedvesség) vagy a szabadtéri jellegre utalni. Az interaktív és interpretációs eszközök célközönsége a múzeumba látogatók teljes köre, különös hangsúlyt fektetve a fiatalabb generációk mozgósítására, a cél, ahogyan azt Sten RENTZHOG megfogalmazta: a látogatók kíváncsivá tétele, az örömteli várakozás érzésének növelése, a felfedezés örömének biztosítása választható eszközökkel, a meghökkentés módszerével. 1 9 Mivel a szabadtéri múzeum látogatóinak körébe rengeteg fiatal tartozik, és meg kell ismernünk azokat a csatornákat, amelyeken keresztül ők is megértik a kiállítás üzenetét, és meg kell találnunk azokat a módszereket, amelyekkel ők is motiválhatók - így hangsúlyossá válik a vizualitás, illetve a fent már jelzett információs technológia. Kétségtelen, hogy a szabadtéri múzeumok kiállításait gazdagítani kell. Ennek több eszköze is van: ilyen például az élővé tétel (emberek segítségével), a szituációk rekonstrukciója, illetve a kiállítások időbeli és tematikai bővítése, vagy az attrakciós múzeum felé való elmozdulás. 2 0 Ebbe a sorba csatlakozik a hagyományosnak tekinthető enteriőr-jellegű kiállítások különböző interpretációs eszközökkel (sokszor a hagyományos zárt terű kiállítások eszközkészletével) való kiegészítése. Ezáltal a látogatói élmény és megértés hangsúlyosabb szerepet kap, így érdemes ötvözni a zárt terű kiállítások eszközkészletét a szabadtéri kiállításokkal. 2 1 Fontos szempont, hogy az enteriőrben megjelenő, a hagyományos berendezéstől idegen interpretációs eszköz 2 2 ne legyen funkciótlan, hanem szervesen kapcsolódjon a berendezéshez, és minél kevésbé csorbítsa az enteriőr komplexitását esztétikai szempontból. Ezeknek az eszközöknek a használatától az enteriőr nem válik és nem válhat kulisszává: éppen fordítva: az újabb módszerek segítik az enteriőr egyes vonatkozásainak mélyebb megértését. Témák A mátrixban szereplő kiemelt témákat a tájegységfelelős által végzett néprajzi kutatás adta meg, ami kiterjedt nemcsak a helyszíni néprajzi gyűjtésre (interjúk készítése, fotó- és filmdokumentáció], hanem adattári, levéltári és szakirodalmi kutatásra is. Az adattári kutatáson belül fontos hangsúlyt kapott nemcsak az írott dokumentumok megismerése, de az archív felvételek elemzése is. Természetesen lehetetlen minden jellegzetes szokás, mesterség bemutatása, ám ez lehetőséget nyújt a folyamatos megújulásra, kutatásra és tematikai bővítésre. A tájegységhez kötődő témák (átfogó jellegű például gömöri cserépedények - és specifikus például erdőhorváti perec - egyaránt található közöttük) rendkívül változatosak. Mára reprezentált társadalmi rétegek és csoportok szempontjából is nagyon sokszínű a tájegység: a summáshagyományok, a palóc hadas telek által jelzett családi együttélés, az uradalmakban kötött bérért mezőgazdasági munkát végző cselédek mellett fontos téma a kisnemesi virtus és tudat továbbélésének, illetve a vándoriparosok (teknővájó, drótos tót) és az amerikás magyarok életének reprezentációja is. A témák a hagyományos felosztás szerint a tárgyi és szellemi kultúra körébe sorolhatók, és ezeken belül is alcsoportokra oszthatók. Az alábbi jellegzetességek jelennek meg a népi építészet köréből: a terület építészeti jellemzői (falazat, tetőfedés, tetőszerkezet, alaprajz), speciális tüzelőberendezések (táblás kemence, kabolás kemence, cserepes kabola, búbos kemence, vindófni), településszerkezet. A lakáskultúrát tekintve az enteriőrök jellegzetességei (sarkos és párhuzamos elrendezés), az északmagyarországi területen használt bútorok készítési központjai, vagyis a festett bútorok típusai (miskolci-mezőkövesdi, sátoraljaújhelyi, komáromi központok termékei), és a fokozatosan megjelenő gyári termékek bemutatása került előtérbe. A táplálkozáskultúra területéről kiemelendő a palóc lakodalmi kalács, az erdőhorváti perec, illetve a tárgykultúra szempontjából a gömöri ácsolt láda, a gömöri cserépedény, az észak-magyarországi hutaüvegek és a háziipari tevékenységként végzett hátikosár-fonás eredménye, a noszvaji háti, és ezzel együtt a területhez kapcsolódó speciális teherhordó eszközök egyaránt. Az anyagi kultúrát a folklór egyes elemeinek prezentációjával egészítjük ki. Lényeges szempont volt, hogy a tájegység a téli időszakban is nyitva fog tartani, így a választás során a téli ünnepkörhöz kötődő szokások, ünnepek és munkaalkalmak kaptak nagy hangsúlyt. így a téli ünnepkör szokásai közül megjelenik a farsang és a disznótor, az emberi élet fordulóihoz kapcsolódva pedig a lakodalom. Fontos része a tájegységnek a kiállítás építésének módszertanát bemutató önreflexív kiállítás, illetve az imolai istállóban helyet kapó vetítőhelyiség, fotótár és múzeumpedagógiai foglalkoztató. 2 3 18. Ld. BÁRD Edit-BATÁRI Zsuzsanna: Interaktivitás a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban. Előadás az Interaktivitás a múzeumokban és az örökségi helyszíneken című konferencián. 2004. Az interaktivitás fogalma: akkor beszélhetünk interaktivitásról, amikor a közvetlen tapasztalaton keresztül érzelmi bevonódás és információcsere alakul ki a kiállítás és látogatója között." Külön tárgyalhatjuk a kiállításokhoz és a kommunikációhoz köthető' interaktív elemeket. BÁRD Edit-BATÁRI Zsuzsanna 2004. 43. 19. Sten RENTZHOG 2007. 415. 20. CSERI Miklós 2003. 116-117. 21. „A két kiállítási forma (szabadtéri és zárt terűi alapvetően átjárható. Szerencsésen ötvözve az outdoor és indoor elemeket, szemléletesebb kiállításokat kaphatunk, többlet információt/-élményt nyújthatunk a látogató számára." BALÁZS György 2003. 1 13. 22. A technikai eszközök először különálló helyiségben, majd tematikus kiállításokban jelentek meg, de utat találtak az enteriőrökbe is: először nem feltűnő módon, majd egyre direktebb formában. CSERI Miklós 2003. 118. 10
