Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Juhász László: A településszerkezet és az építkezés változásai Mezőcsáton a honfoglalás korától a 20. század végéig

52-53. kép. A város legrégebbi kisnemesi század derekán épült árkádsoros udvari tornácok egyik legszebb példája a Mátyás u. 8. alatti lakóház, melyet Erőss Károly épített 1868-ban. Az utcával párhuzamos, arra dísztelen hátsó homlokzatával tekintő kisnemesi lakóháznak az árkádsoros udvari tornáca a fő ékessége. A főhomlokzat ablakainak vakolt keretezése és a tornácoszlopok fölötti karéjos végű függőleges tagoló elemek az épület szolid díszítései. Az eredetileg fehérre meszelt épületet utóbb mészhabarccsal vakolták és színezték. Szobái és tornáca deszkafödémesek, tisztaszobája és kamrája hajópadlós, a többi szoba földpadlós (50. kép). A kisnemesi lakóházak utcai homlokzata majdnem teljesen dísztelen volt, csak tagolatlan vakolt ablakkeretek voltak az ablakok körül. A tetőforma és az alaprajzi szerkezet általában az oszloptornácos házakéhoz hasonlított. Mindkét végén kontyolt, füstlyukas oromzatú tetőformájuk volt, és mindegyiket náddal fedték. A cserépfedés megjelenése a lakóépületeken 1860 körül kezdődött, de csak a századforduló után vált általánossá (51. kép). A tisztaszobáik hajópadlósak és stukatúros menynyezetűek voltak. Itt már polgári ízlésű, városi bútorasztalosok által készített bútorok álltak. Új elemként megjelentek az egy- vagy kétajtós ruhásszekrények, a dívány, az éjjeliszekrények, az ingaóra, a díszes mennyezeti petróleumlámpa. A szobát öntvénykályhával fűtötték, a padlót szőnyeggel takarták. A konyhából sok helyen eltűnt a szabadkémény, a három helyiség tűzhelyeinek füstjét fali kürtőkön vezették az egyetlen nagyméretű, téglából falazott kéménybe. A tűzpadka helyére zárt tűzterű, vályogból vagy téglából készített rakott tűzhely került, amelybe sütőt és vízmelegítő katlant is beépítettek. A tűzhely tüzelőnyílása a bejárati ajtó felé nézett, hátsó fala a konyha hátsó homlokzati falával érintkezett. Az új főzőalkalmatosság átalakította a sütési-főzési szokásokat. Eltűntek a konyhai eszköztárból a háromlábú cseréplábasok, a cserépfazekakat a század végétől öntvényedények váltották fel. A konyha is a reprezentálás helyszíne lett. Falaira díszes kerámia edényeket akasztgattak, a korábbi mázatlan cserépfazekak, szilkék helyére a polcokra, stelázsikra szépen díszített fazekas edények kerültek. A konyháink ebben az időben színesedtek ki a híres fazekas családjaink messze földön ismert tálaival, lakóháza (Szent István u. 62.), 1970, 1992. szilkéivel, tányérjaival, az ünnepi asztalok a nagy becsben tartott pálinkás butykosokkal, miskakancsókkal. A hátsó szobából is kiszorultak az ácsolt bútorok, és helyükre igényesebben megmunkált asztalos bútorok kerültek. Az ácsolt láda helyére festett láda került, az asztal, a székek, a fűrészelt díszítésű karospad, a díszített végű felvetett ágyak, a festett bölcső is új darabjai lettek a szobának. A padló itt is, a konyhában is döngölt földpadló volt. (A földpadlót a használattól függően hetente többször mázolták át pelyvás- vagy trágyás agyaggal. Felseprése előtt, hogy ne porozzon, belocsolták.) A konyhából fűtött szobai tüzelőberendezés csonka kúp formájú búbos kemence, vagy csonka gúla formájú hasábkemence volt. A hátsó szobának fűrészelt deszkafödémje volt, a konyhát a kémény alatt téglával boltozták, az udvari bejárat felé eső felét stukatúrozták. A kamra a házak legnagyobb belső terű helyisége volt. Az udvari homlokzata előtt sohasem állt tornác, ezért szélessége nagyobb volt a szobákénál, bejárata a tornácra nyílt. A födémje fűrészelt deszkafödém volt, a keresztgerendákat a nagy fesztávolság miatt mindenütt mestergerenda támasztotta. A házak födémszerkezetében nagy változás volt, hogy a lakóhelyiségek keresztgerendáit ezekben a házakban nem támasztották mestergerendával. A kamrában nagyméretű deszkahombárokban tárolták a szemestakarmányt, zsákokban az étkezési gabonát, lisztet, babot, napraforgót. A sózott-füstölt húst, szalonnát a nyáron is hűvös padláson tartották. A kisnemesi lakóházak az ismertetett alapformától néhány esetben eltértek. Az eltérések a tornác hosszában, a lakórész alaprajzi szerkezetében (éléskamra leválasztása valamelyik helyiségből) mutatkoztak. A város legrégebbi kisnemesi lakóháza, a Szent István u. 62. sz. alatt álló Márk-féle ház első szobáját például hosszirányban fallal elválasztották (52-53. kép). A ház az utcával párhuzamos tetőgerinccel épült, szoba-konyha-szoba helyiségsorolással. A konyha és a hátsó szoba utca felé eső falába kőkeretes, vas-spalettás ablakokat építettek. A tisztaszobából éléskamrát választottak le, amelynek ajtaja a konyhába nyílt, és külső falaiba kisméretű szellőző ablakokat építettek. A hátsó szobát is elválasztották a ház tengelyével párhuzamos fallal. A megosztott helyiség udvari oldalán 100