Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Juhász László: A településszerkezet és az építkezés változásai Mezőcsáton a honfoglalás korától a 20. század végéig
54. kép. A Tringel család háza [Munkácsy u. 47.), 1992. kamra, utcai oldalán szoba lett. A ház udvari oldalán a konyha elé boltívsoros tornácot építettek. Az épület nagyméretű ólaskertre épült, vele párhuzamosan állt a portán egy nagyméretű istálló és több melléképület. (A ház építtetője a város egyik leggazdagabb embere, Márk József harangot öntetett a református templom tornyába.) A kisnemesi lakóházak méretei nagyobbak voltak az oszloptornácos típusú házakétól. Falanyaguk vályog volt, alapot nem raktak a falak alá. A tornác oszlopai, ívei, a tornácboltozás, a konyha boltozása és a kémény téglából készültek. A falakat kívül-belül fehérre meszelték, nyílászáróik igényesen megoldott asztalosmunkák voltak. Ablakaik nagyméretűek, kétrétegűek, és négy- vagy nyolcszárnyúak voltak, az ablaktokokba vasrácsot építettek. Ezeken a házakon jelent meg először a duplán kétszárnyú bejárati ajtó, a szépen szerkesztett kazettás ajtószárny és a falak szélességében borított ácstok. A nyílászárók faragott kőből készült keretezése nagyon ritka volt Mezőcsáton, csak néhány módosabb család házán volt látható. Ilyen volt például az 1990-es évek elején már csak romos állapotban létező Tringel-féle ház a Munkácsy u. 47. alatt. A város szélén levő, nagyméretű ólaskert közepére épített lakóház szoba-konyha-kamra helyiségsorolású, faoszlopos tornácú. Konyhája szabadkéményes volt, a szobai végfala fölött füstlyukas oromzatú, a kamrai végfala fölött a nyeregtető felül apácarácsos deszkaoromzatú volt. A nyílászárói kőkeretesek voltak, az ablakokba kívülről vasrácsot építettek (54. kép). A házak faanyagának beszerzésében igen nagy segítséget jelentett a Tiszakesziben akkor működő vízzel hajtott fűrészmalom, amelyik a Kárpátokból úsztatott fenyőfát dolgozta fel. Idős emberek közlése szerint a fűrészelt faanyagot az országút közelében akkor meglévő összefüggő vízálláson a fűrészmalomtól a város széléig úsztatták lovas fogatokkal. A 19. század utolsó harmadában a kisnemesi lakóházak formai mintái nyomán a gazdagabb parasztcsaládok is építettek a városban a nemesekéhez hasonlókat. Az ilyen típusú házak többsége a nemesi városrészben 55. kép. Az 0. (olajütős) Lévai család háza (Kossuth u. 21.), 1972. állt, de épült néhány a volt jobbágyok városrészén is. A Damjanich u. 9. sz. alatt állt például a 150 holdon gazdálkodó Lazanyi család egykori háza, egy 1858-ban Pottornyai Miklóstól vásárolt szérűskertre építve. A ház utcai részén két szoba volt, a szobák mögé sorolt konyha-szoba-kamra előtt íves-oszlopos tornác állt, a kamra mögött a ház teljes szélességében magtár volt. A nagyméretű lakóház vályogból épült, falait fehérre meszelték, az elől-hátul füstlyukas oromzatú tetőt náddal héjalták. A nagyméretű telek lakóház mögötti részén későbbi építésű, cseréppel fedett istállók álltak. A házat 1942-ben elbontották. 3 0 Ennek szomszédságában állt a Bodon család háza, a Lazanyi család telkének megosztásával keletkezett telekre építve. Ez a ház is nagyméretű, boltívsoros tornácú, vályogfalú, nádfedeLes épület volt. Ez a család sem volt nemesi származású. Az Olajütős Lévai János 19. század második felében épített háza is a nemesi lakóházak mintájára készült. Ez a ház is boltívsoros tornácú, nagyméretű, vályogfalú, nádfedeles épület (55. kép). A Kossuth u. 21. sz. alatt álló ház mai állapotában teljesen átalakított.) A Gere Mihály háza (Rákóczi u. 32. sz.) szintén a 19. sz. második felében épült. Nagyméretű, vályogfalú, téglapilléres tornácú, mai állapotában cseréptetős épület. A nemesi városrészben levő Pozsonyi utca, Mátyás utca és az azokhoz közeli utcák 19. századi beépítésű házsorai a 20. század 50-es éveiben még őrizték a megépülésük idejének eredeti jellemzőit. A házak többsége oszloptornácos, kisebb részben boltívsoros tornácú kisnemesi ház volt, de akadt néhány, a szegényebb parasztcsaládok házaihoz hasonló épület is. Az idős visszaemlékezők segítségével képzeletünkben rekonstruálható településrész külső megjelenésében egységes, szép Lehetett. A közel azonos arányrendű, tetőformájú, fehér falú, nádfedeles házak, a Levegős beépítések, a tágas udvarok bizonyára hangulatos, egységes településképet mutattak. 3 1 Az ólaskertek telekszerkezete is átalakult a kiköltözések után. A portákat kerítésekkel övezték: fonott sövény-, dorong-, léc-, vagy palánkkerítéseket 30. BALASSA M. Iván 1980. 135. 31.A Mátyás utca és a Pozsonyi utca környékének 19. századi beépítését a 20. század közepén meglévő állapotok szerint, egy 1914es földhivatali térképszelvényen egy idős adatközlő segítségével rögzítettem az építtetők neve és a telkek térképen feltüntetett épületállománya adataival. Adatközlők: Dargai István, Pozsonyi u. 34., Lakatos József, Mátyás u. 20. 101
