Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Juhász László: A településszerkezet és az építkezés változásai Mezőcsáton a honfoglalás korától a 20. század végéig

49. kép. Téglából falazott ikeroszlopos tornác 50. kép. Jellegzetes kisnemesi lakóház árkádsoros ud(Dobó u. 19.), 1994. vari tornáccal. Erőss Károly építette 1868-ban. (Mátyás u. 8.) 1970. 51. kép. Cseréppel fedett lakóház, verőcekapus deszka mellvéddel. A lakóházzal szemben kamra, alatta pince, a lakóház mögött juhhodály, hátul az utcával párhuzamosan tüzelős ól állt. (A Veress család háza - Pálóczy u. 4.), 1970. A kisnemesi Lakóház-építkezés, Lakáshasználat A 19. század második felében a nemesi rang a külsőségekben is egyre határozottabban megmutatkozott. Divat lett a szépet megmutatni építkezésben, lakásberendezésben, viseletben, a viselkedés kulturáltságában. Divat lett ezekkel kitűnni is, ha a vagyoni lehetőségek megengedték. A kitűnni vágyás leglátványosabb módja volt szép házat építeni. Ehhez segítették a kisnemeseket társadalmi vonzódásaik, eszményképeik: a kuriális nemesek ízlésvilága, a barokk, még inkább a 19. század elejének klasszicista építészete, a reprezentatív egyházi-, városi- és arisztokrata építkezések. A sok irányból érkező kulturális mintavételi lehetőséget a saját értékrendjüknek megfelelően adaptálták. Segítette őket igyekezetükben a specializálódott mesteremberek szakmai tudása, igényessége. Mezőcsát lakóház-építkezése mindezen tényezők együttes hatásaként produkált a 19. század második felében olyan szépen szerkesztett, jó arányrendű, kiváló ízléssel megalkotott épületeket, amelyeknek építészeti és településképi értékeit mára sem múltuk felül, az eltűnésüket nagyon sajnáljuk. Az ólaskertjeikbe települő módosabb nemesi családok lakóházai külső megjelenésükben nem sokban különböztek egymástól. Mintha mindegyik házat ugyanaz a kőművesmester építette volna. Az udvari homlokzat reprezentatív megoldása mindegyiken hangsúlyos volt. A faoszlopos tornáctól igényesebb építészeti megoldás, a téglából falazott ikeroszlopos tornác egyedi megoldás maradt a város lakóház-építkezésében. Szép példája e ritka tornáctípusnak a Dobó u. 19. alatti épület. A kisméretű, eredetileg szabadkéményes konyhájú lakóház szoba-konyha-kamra (pincelejáró) helyiségsorolású (49. kép). A Mezőcsátra jellemző nemesi háztípuson egy boltívsoros, mellvédfalas tornác állt, amely általában a három lakóhelyiség előtt húzódott. A boltíveket szegélyező kis kiülésű vakolt párkány vagy zárókő motívum díszítette a boltívsort. Az oszlopokat összekötő mellvédfalat a bejárati ajtók előtt a mellvédfalakkal azonos magasságú fűrészelt díszű verőcekapukkal szakították meg. A 19. 99