Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
TÁNCZOS VILMOS: Magyar vallási néprajzi kutatások Erdélyben (Tudománytörténeti összefoglaló)
és tanulmányaiból 307 a vallás értékrendformáló szerepének összetett képe rajzolódik ki a különböző protestáns erdélyi tájegységeken (Szék, Kalotaszeg, Havad, Mezőpanit stb.) gyűjtött gazdag néprajzi anyag alapján. Az erdélyi protestáns egyházakban érvényesülő szigorú egyházfegyelem témájáról több alapos tanulmány is született. E téren a legátfogóbb kutatást a KÜLLŐS Imola és MOLNÁR Ambrus által irányított, előbb már említett munkacsoport végezte a Küküllői Református Egyházmegye falvaiban az 1990-es években, ahol sok történeti anyagot is feltártak. A csoport közleményei (Adorjáni R. Károly, BENCZÉDI Ferenc, DANKÓ Imre, FÜLÖP Ernő, GYÖRGY HORVÁTH László, KÁNTOR Katalin, KÜLLŐS Imola, MOLNÁR Ambrus, NAGY László, SÁNDOR Attila, SÍMÉN Domokos, SIMÓ Attila, TÖRÖK Elek tanulmányai 308 ), a Vallási Néprajz sorozat köteteiben jelentek meg. A protestáns valláserkölcs történeti vizsgálata terén a KisKüküllő mentihez hasonló jellegű és jelentőségű kutatást végzett SZŐCSNÉ GAZDA Enikő is a történelmi Orbai szék területén. Az erkölcsirányítás 17-19. századi dokumentumait közreadó forrásfeltáró munkájának eddigi eredménye az Erkölcs és közösség című kötet, valamint több tanulmány. 309 A református egyház sajátos vezeklési formájáról, az eklézsiakövetés (nyilvános bűnvallás) régi gyakorlatát P. GAÁL Anikó és BARABÁS László tanulmányaiból ismerhetjük meg, kalotaszegi, illetve udvarhelyszéki (siklódi) példák alapján. 310 Ez a vallásos népszokás az erdélyi német evangélikusok, sőt a kalotaszegi katolikusok (Jegenye) körében is ismert volt. BENCZÉDI Ferenc egy Kis-Küküllő menti falu (Küküllődombó) temetési és egyéb egyházi egyesületeinek 19. és 20. századi működésével foglalkozott. 3 " OLOSZ Katalin egy magyarvalkói (Kalotaszeg) példa alapján mutatta be a református legényegyletek erkölcsszabályozó szerepét a 19. században. 313 A legényszervezetek leggyakrabban a téli vallásos népszokások szervezésére alakultak. FARAGÓ József a kalotaszegi Kiskapus legénytársaságok szerveződését és tevékenységét, 313 IMREH Barna pedig az alsórákosi legénytársaság, a „sereg" működését írta le. 314 SERES András a barcasági, az erdővidéki és más székelyföldi falvak legényszervezeteiről, illetve az általuk szervezett mulatságokról közölt átfogó tanulmányt. 315 POZSONY Ferenc kutatásaiból tudjuk, hogy a dél-erdélyi református magyar legényegyleteire nagy hatással volt a szász legényegyletek szigorú szabályozási rendje, amelyek ugyancsak a keresztény értékrend őrzését tekintették alapvető feladatuknak. 316 A lelkészválasztás a protestáns közösségekben ugyancsak közösségi szabályozás alatt állt és ritualizált volt. HELLA Ferenc tanulmánya egy régi erdélyi szokás, az ún „papmarasztás" 1778-ig érvényben lévő gyakorlatát mutatja be. 317 MÁRKÓ László egy mai erdővidéki lelkészválasztás sajátos körülményeit elemezte. 318 Erdély katolikus vidékein a népi vallásos szervezeti intézmények (egyháztanácsok és egyéb társulatok működése, egyházfenntartás stb.), az egyházfegyelem és a mindennapok vallásossága terén nem tudunk annyi alapkutatásról és kutatási eredményről beszámolni, mint a protestáns vidékek esetében. Mindenekelőtt SZÉKELY László (Csík), MADÁR Ilona (Sóvidék) és BÁRTH János (Székelyvarság, Úz völgye) fentebb már említett monografikus munkáinak idevágó részeit kell említenünk. 310 A katolikus vallásos mentalitásról és a mindennapok vallásosságáról sokat megtudunk BALÁZS Lajos csíkszentdomokosi szokáskutatásaiból. Néhány munkája a pap és a hívek közötti szembenállás helyzeteiről is tudósít, amelyek az egyház bizonyos népszokásokat elítélő vagy rosszalló álláspontja miatt szoktak kialakulni (például a gyermekágyas asszony avatása körül, a halottkultusz mágikus elemei kapcsán stb.). 320 Ilyen adatokat a gyimesi csángók hagyományos életvilágát belülről ismerő TANKÓ Gyula munkáiban is találunk, akinek közleményei 321 jól példázzák azt, hogy a hagyományos világban a társadalmi életnek alig van olyan területe, amit a vallásos mentalitás ne befolyásolna alapvetően. Egyik esszéisztikus írásában TÁNCZOS Vilmos egy középkorias szemléletet tükröző mai csíki egyháztanácsi határozatot közöl és értelmez, egy másik néprajzi esszéjében pedig a gyimesi csángók nagyböjti fegyelmét írja le. 322 FEJES Ildikó-Jakab Judit szerzőpáros a csíki böjti fegyelemről, 323 ALBERT Ernő pedig a csíki és háromszéki adatok alapján a káromkodásról 324 közölt tanulmányt. SZŐCSNÉ Gazda Enikő egy felcsíki falu (Csíkdánfalva) rózsafüzér társulatainak társadalmi vonatkozásait vizsgálta, 325 ENYEDI Emese pedig a gyergyói katolikus világkép vallásos-mágikus elemeiről szűkszavú tömörséggel adott közre néprajzi adatokat. 326 SZALMA Anna-Mária a modern vallásos mítoszképződés egy jelenségét elemzi egy gyergyószentmiklósi, halála után szentség hírébe ke-
