Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

MOHAY TAMÁS: Erdély, a vallási sokszínűség és a türelem földje

tattá és elemezte szakdolgozatban, majd tanulmányokban,

55 a szokás erdélyi továbbélésére 20. századi példák is vannak. BARABÁS László (részben mások kutatásaira alapozva) hozott példákat arra, hogy az egyházkövetés szokása (elsősorban a paráznaság, a korhelykedés, a nyilvános botrányokozás bűnében elmarasztalhatókkal szemben) szinte a mai napig fennmaradt.

5

" Katolikus környezetből is vannak források az egyházfegyelemre vonatkozóan; nemcsak a canonica visitatiók anyagára gondolhatunk, hanem azokra a jelentésekre is, amelyeket a püspökök küldtek Rómába egyházmegyéjük helyzetéről, s amelyekben nemcsak anyagi és lelki természetű témák fordultak elő, hanem a hétköznapi életre vonatkozó megfigyelések is.

57 A normakövetés betartásának kérdése persze a régi szokásformák elmúltával is él és további kutatásra vár. NAGY Olga metaforájával élve „a törvény szorításában'

1 élő paraszti társadalom bizonyosan továbbvisz olyan kötöttségeket a normákban és ragaszkodásokat a kötöttségekhez, amelyeknek eredete a rendi társadalom korszakára nyúlik vissza.

58 Az egyes felekezeti közösségek körében élő műveltségeszmény és az ebből fakadó művelődési törekvések talán a legismertebbek a történettudomány és a művelődéstörténet feltáró munkájának köszönhetően. Számos idevágó téma között kutatták az iskolákat, a felekezetekhez tartozó nyomdákat, az egyetemjáró erdélyi diákokat, a társadalmi emelkedésnek a műveltséghez kapcsolódását, az írástudás és íráshasználat mértékét, a könyves műveltség terjedését.

59 Mindez alighanem biztos alapokat jelenthet egy olyan kutatási törekvéshez, amely ezeket a témaköröket a hétköznapi élet, a felekezeti közösségek összehasonlító perspektíváiban helyezi el. * .-,»Vi • Iii 3. kép. Út menti feszület (VASS Erika felvétele, 2006)