Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
MOHAY TAMÁS: Erdély, a vallási sokszínűség és a türelem földje
ház erdélyi történetéről és a ferences történész BENEDEK Fidélé az erdélyi ferences rendtartományról beszédes példáit adják ennek. 1 ' Olyan „belső" nézőpontból válogatják, állítják össze, kommentálják és értékelik az eseményeket, folyamatokat, amely határozott azonossággal rendelkezik, és noha tudnak másokéról is, azokhoz kritikusabban viszonyulnak. Csíksomlyón a pünkösdi búcsúval kapcsolatban évről évre felidéznek egy történetet arról, hogy az unitárius János Zsigmond 1567-ben térítő szándékkal haddal támadt a csíki katolikus székelyekre, s hogy a gyergyóalfalusi István pap vezetésével a csíkiak a somlyói Máriától indulva győzelmet arattak és hozzá visszatérve megfogadták a győzelem megünneplését. A történet az 1770-es évek vége óta, mióta először írásba foglalták, minden történelmi, társadalmi és vallási változáson keresztül szívósan tovább élt, és a politikai rendszerváltás után is újraéledt." 1 Unitáriusok újabban hangsúlyosan kérték, hogy legyen elég abból, hogy velük hozzák összefüggésbe a pünkösdi búcsújárást; egyelőre nem sokat értek el." ATolvajos tetőn elhelyezett emlékműre mindenesetre a jeles dátumok közé már nem került fel az 1567-es évszám, a vélt diadal éve. Voltaképp milyen érdekes; a „türelem" jegyeibe még belefér az, hogy egy felekezeti jellegű konfliktus és győzelem szép legendája az egyik fél öntudatát erősítő, a másik félét meg inkább borzoló módon éljen tovább. Az első kérdés tehát úgy is feltehető: Lehetséges-e felekezetileg „közös" történelmet írni, történetet mondani a vallási türelem erdélyi múltjáról, történetéről? Ha igen, hogyan? A politikai változások után valami ilyesfélére irányuló kísérlet jelét láthatjuk abban, hogy 1992-ben Erdélyi egyházaink évszázadai címmel megjelentettek egy (közös) könyvet a katolikus, református, unitárius és evangélikus püspökségek, egyházkerületek történetéről. 12 Mindegyik fejezetet az illető egyház képviselői írták meg, törekedve a kiegyensúlyozottságra, de kevés jele látszik annak, hogy megbeszélték volna egymással, mi kerüljön ki a tollúk alól. Azóta nem tudok hasonló kezdeményezésről. A „közös történet" véleményem szerint nem azonos a vallási dimenzióktól kilúgozott történettel. Láthatjuk annak is jelét, hogy Erdélyről úgy beszélnek, mintha valamiféle sajátos vakság folytán nem érzékelnék vallási sokszínűségét, még olyan kérdésekkel kapcsolatban is, mint a nemzeti identitás, nemzeti jellemvonások, 1 ' vagy az erdélyiségtudat változatai. 14 Csaknem biztosak lehetünk benne, hogy más irányban lehetne keresni megoldásokat. Az erdélyi vallási türelem és sokszínűség „időszámításának kezdete"-ként közmegegyezés szerint az 1568-ban Tordán meghozott törvényt tekintjük. Nagyon érdekes, hogy ezzel kapcsolatban történészek részéről nagyjából kétféle megközelítéssel találkozhatunk. A fő választóvonal itt a törvény hátterével és jelentőségével, hatásával kapcsolatos: „Lelki megbékélés, vagy politikai kiegyezés?", tette fel a kérdést BEN DA Kálmán a 15-17. századi magyarországi felekezeti együttélésre vonatkoztatva,'- és a két irány kétfajta beállítottságot is kifejez. Vannak, akik hajlamosak rá, hogy a tordai törvényben egy olyan átfogó magatartás kifejezését lássák, amely általában jellemző lenne Erdélyre, Erdély népeire, s amelynek érvényesüléséért újra meg újra erőfeszítéseket kell tenni; továbbá hajlamosak a törvényben világtörténelmi jelentőségű fejleményt látni, amelynek folytatása majd csak kétszáz év múlva következik be Amerikában és Nyugat-Európában. SZENT-IVÁNY1 Sándor, aki erdélyi unitárius vezetőként és a Polgári Demokrata Párt vezetőjeként a II. világháború után emigrált Amerikába, nemzeti hivatást látott abban, hogy a vallási türelem dolgában a magyarok voltak az elsők Európában: „A magam részéről ezeknek a törvényeknek a meghozatalát az egyetemes kultúrtörténet egyik legnagyobb vívmányának tartom, amelyre nézve méltán lehet büszke minden magyar és amelyből okulhat magyar és nem magyar egyaránt. Bárcsak a türelmességnek ama szelleme, mely e törvények meghozóit egykor áthatotta, ma is élne, hogy ezerfelé szakadt lelki világunk számára ismét békességet és megértést szerezzen!". 16 Olyan véleményt is olvashatunk, mely szerint talán Trianonban is másként alakulhatott volna a helyzet, ha a nagyhatalmak pontosabb ismeretekkel rendelkeznek arról, milyen messze megelőzte az ő törvénykezésüket az erdélyi vallásbéke kihirdetése, s ez fokozottabb rokonszenvet ébresztett volna fel bennük irántunk. 17 Arnyaltabbnak látom a kérdéssel közelebbről foglalkozó történészek álláspontját, akiknek értékeléséből ugyan szintén nem hiányzik a törvény jelentőségének értékelése, ám a lelkiek mellett világosabban kirajzolják a társadalom, a politika, a hatalom, a nemzetközi hatások azon szerkezeteit, amelyek együttese éppen ott és éppen akkor lehetővé tette az 1568-as törvény megszületését.
