Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

BÁRTH JÁNOS: Erdély és a Partium település-néprajzi viszonyai

20. kép. Csíkszentgyörgy és Csíkbánkfalva tízesei (Néprajzi terepmunkái alapján tervezte: BÁRTH János) egy szakaszán laktak. A nemzetségi faluszakaszok, tömbök a helyi történeti hagyomány rendjében követték egymást. Az Alvég felől a Pető nemzetség indította a sort. Követte a Gergely, a Farkas, a Dávid, a Balázs, a Jakab és a Bertalan nemzetség. Ugyanebben a sorrendben osztották föl a községi erdőt is. A Felvég és az Alvég szélső házaiban, valamint a Rákösd pataka nyugati oldalán a jövevények és a „kitelepedő" családok laktak. A templom körül elterülő temetőt is nemzetségek szerint parcellázták föl. Elkülönülő parcellába kerültek a beházasodott „aljas famíliák" és az idegenek. A temetőben a honfoglalás kori magyarság világképének megfelelően a nemzetségek fordított sorrendben követték egymást. A mindennapjait élő falu és a megholtak faluja mellett az égiekkel társalkodó, ünneplő falu is nemzetségek szerint szerveződött. Ezt tükrözi a szigorú hagyományokat követő nemzetségi templomi ülésrend." A kászoni nemzetségi zsákutcás településeknek valószínűleg jeles párhuzamai léteztek Alcsíkban, például Csíkszentgyörgyön. A téma néprajzi módszerrel való kutatása azonban, a népesség erős keveredése miatt a 21. század elején sok nehézséggel jár. Inkább a történeti módszer alkalmazásától várható számottevő eredmény. A történeti módszer viszont nehezen bontakoztatható ki megfelelő régi belterületi házszámos térképek és gazdalisták nélkül. A nemzetségi zsákutcás település, pontosabban a hajdani nagy lakótelekből formálódott zsákutca, bemutatható a Szabadtéri Néprajzi Múzeum erdélyi tájegységében. Baromudvaros településrend Az újkori évszázadokban Erdély magyar és román helységeinek települési képéhez hozzátartozott a baromudvaros telekrend, amelyet a magyar néprajzi irodalom korábban láncudvar, kettős udvar néven emlegetett. Ennek a telekelrendezési módnak az volt a lényege, hogy az „emberudvarra" és „állatudvarra" tagolódó telek „emberudvar" jellegű tiszta részébe a gazdasági udvaron keresztül lehetett bejutni. Ez legtöbbször azt jelentette, hogy a telek mélyén bújt meg a lakóház a sütőházzal. Előtte, a telek külső felén állt a csűr néhány kisebb gazdasági épülettel. A lakóház udvara és a csűr udvara között kerítés húzódott. A telek főbejárata a csűr udvarának külső szélére került. A főbejáraton érkező vendég a lakóházat és a lakóház udvarát a csűr udvarán áthaladva tudta megközelíteni. A baromudvaros telekelrendezés az erdélyi falvakban és városokban a 20. század közepére erősen visszaszorult, az agrármúlt emlékévé vált. Az erdélyi tanyákon azonban a 20-21. század fordulóján is virágzott. A magyar néprajzban a baromudvaros telekelrendezés jórészt GUNDA Béla Lápos-völgyi kutatásaiból vált ismertté.

12 Negyedszázaddal később ugyancsak GUNDA Béla kísérelte meg e telekelrendezési mód európai párhuzamainak feltárását.

13 HOFER Tamás a gyímesi csángók telkein fedezte föl a baromudvaros rendezőelvet.

14 B. NAGY Margit 17-18. századi adatokat sorakoztatott föl az erdélyi falusi udvarházak baromudvaros telekbeosztásáról.

15 E sorok írója a 20-21. század fordulója körüli években erdélyi tanyakutatásai során Székelyvarságon és az Úz völgyében egyaránt azt tapasztalta, hogy a tanyai bennvalók többsége