Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
BÁRTH JÁNOS: Erdély és a Partium település-néprajzi viszonyai
baromudvaros elrendezésű volt. Még a 20. század utolsó harmadában megült új telephelyek is a baromudvaros elrendezés jegyeit mutatták. 16 A sors úgy hozta, hogy e téma előadója, amikor éveken át ugyanannál a varsági és egerszéki „modern" háznál megszállt, az állatok udvarán járt át, ha a főkaputól a lakóházig el akart jutni. A baromudvaros telekelrendezés fentebb bemutatott, „klasszikusnak" mondható formájára a 20. század végén és a 21. század elején is akadtak jellemző példák Varságon és az Uz völgyében. Jóval gyakoribban voltak azonban az olyan szabálytalan alakú bennvalók, amelyeknek kerítéssel elválasztott „házudvara" és „csűrudvara" nagyjából egyforma távolságra esett a közelükben haladó úttól. Tulajdonképpen mindkét udvart meg lehetett volna közelíteni az út felől, de a főbejárat díszes vagy dísztelen kapuja mégis a csűrudvar kerítésén nyílt. Következésképp, a házat a csűrudvaron keresztül haladva lehetett elérni. A 20. század utolsó évtizedeiben a varsági és az Uz-völgyi baromudvaros telkek egy része átalakításon esett át. Előfordult, hogy a modernizációjegyében eltávolították a kétféle udvar elválasztó kerítését. Másutt kiskaput nyitottak a lakóudvar út felőli kerítésén, hogy a ház udvarára a csűrudvaron teendő nagy kerülő kihagyásával is be lehessen jutni. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum leendő erdélyi tájegységében föltétlen be kell mutatni egy baromudvaros elrendezésű telket. Ezt kívánja a néprajzi, történeti hűség és a közművelés szempontja egyaránt. A szokatlan „fordított" udvar ugyanis valószínűleg felkelti a látogatók érdeklődését, és kiváló alkalmat nyújt a tárlatvezetői erények csillogtatására, a településnéprajzi ismeretek terjesztésére. A székely tizes Az újkori székely tizes önigazgatási hagyománnyal és változó mértékű önállósággal rendelkező településrész. Települési, társadalmi és önkormányzati egység. Lakossága lokális társadalmi, szomszédsági csoportot alkot, amelynek tizes-tudata összeegyeztetődik több hasonló csoport közös falu-tudatával, város-tudatával. A székely tízesnek az újkorban a legtöbb estben volt karakteres neve, választott vezetősége, alapszintű igazgatási és igazságszolgáltatási jogköre, saját adminisztrációja, írásbelisége. Az újkori székely tízesnek lehettek: 1. Birtokai, például erdei, legelői, kaszálói 2. Állatai, például bikája, kanja 3. Eszközei, tárgyai, például ládája, billegzővasa, ekéje, fúrója, protokollumkönyve, számadáskönyve 4. Pénze 5. Épületei, intézményei, például temploma, kápolnája, temetője, keresztje, iskolája, kultúrháza 6. Alkalmazottai, például tanítója, harangozója, pásztora, erdőőre. Az újkori székely tizes működtethetett: 1. Csordákat (szavasmarha, kecske, sertés) 2. Takarékmagtárat 3. Iskolát 4. Templomot, kápolnát 5. Temetőt 6. Kultúrházat Az újkori székely tizes sok esetben tűzifával és épületfával látta el a tizestagokat. Biztosította számukra igásállataik, hazajáró fejősmarháik, kecskéik, sertéseik legeltetésének lehetőségét. A székely tízesek aktív szervezetként ott élték meg a 20. század közepét, például Csíkban, ahol a 20. század elején tizesközbirtokosságokká alakultak. E sorok írója viszonylag sok energiát szentelt 2004-ben, 2005-ben, 2006-ban a csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tízesek tanulmányozására, a régi tizesjegyzőkönyvek, tizeskonstitúciók, tizesiratok felkutatására, lemásolására. 2007-ben történeti-néprajzi könyvet ír a Fiság menti tízesek újkori életéről, működéséről. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum erdélyi tájegységében a tizes, mint települési egység nehezen mutatható be. Az egyik csíki házat azonban el lehetne nevezni a tizesbíró házának. A lakóépület szobájába bekerülhetne egy tizesláda és egy tizesjegyzőkönyv. A székely tízeseknek úgy is emléket állíthatnánk, ha a Szabadtéri Néprajzi Múzeum erdélyi tájegységét, komolytalanul, vagy komolyan, a múzeum elkülönülő „erdélyi tizesének" tekintenénk.
