Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

BÁRTH JÁNOS: Erdély és a Partium település-néprajzi viszonyai

19. kép. Baromudvaros elrendezésű tanya az Úz-völgyi Egerszéken (BÁRTH János felvétele, 2003.) sai és tanulmányai révén az egy-egy nemzetség által létrehozott kis utcákra, zsákutcákra és a faluban élő nemzetségek egymást követő lakótömbjeire egyaránt szolgáltatott adatokat a magyar néprajz számára a magyar nyelvterület hagyományőrző keleti tájairól. A hosszan elnyúló Kászonfeltíz, Kászonaltíz és Kászonimpér faluegyüttesének patakok mentén haladó főbb közlekedési útjaiból kis zsákutcák, tréfás nevükön kutyaszorítók ágaznak ki, amelyeket az ott élő nemzetség, illetve az alapító család nevével vagy ragadványnevével jelölnek a kászoniak. Jellegzetes nemzetségi zsákutca Altízen a Gálok utcája, Bandi utcája, Feltízen a Szelesek (Balázsok) utcája, Kolumbányok utcája. Az ősfoglaló megszálló családok házai hajdan a hatalmas telkek mélyén épültek föl. Következésképp, a megtelepedés idején a falu valószínűleg az egymástól viszonylag távol álló házak laza láncolatát jelentette. Az ősfoglaló család leszármazottai a nagy telek kifelé eső részén építettek maguknak házat, úgy, hogy az ősi házhoz bejáró utat hagytak. E nemzetségi utcácskákat a főutca felé legtöbbször kapu zárta le. Az egynevű rokon családok közé beházasodás révén lassan más ncvűek is keveredtek. A megtelt, zsúfolttá vált hajdani nagy telken egy idő után nem fért el minden leszármazott. Általában a legkisebb fiú maradt az apai házban. A nagyobb fiuknak a falu szélén kerestek telket, ahol az új házat építő családalapítók elkezdhették az elődök példája alapján családjuk új utcácskájának formálását. Az efféle kiválással magyarázható, hogy a nemzetségek összetelepedési törekvése ellenére azonos nevű családok a fő települési körzeten kívül a falu távolabbi részein is előfordulnak.

9 A kászonihoz hasonló, nemzetségi zsákutcás településrend jellemzi néhány moldvai magyar falu, például Bogdánfalva, Lészped települését is. E falvak ulicánák nevezett kis zsákutcáit vérek, vagyis rokonok lakják. Bogdánfalván 1949ben a Kicsidek ulicájában található hét telek közül ötnek Kicsi nevű tulajdonosa volt. A hatodik és a hetedik telket más nevű vők birtokolták. Lészpeden ugyancsak 1949-ben a Ződ János István ulicájában öt Ződ nevű gazda és egy más nevű vő családja lakott. Az ulicák szekérjáró útja az egymás mellett élő rokonok közös tulajdona maradt. Libák, csikók legeltek rajta, mivel a főbb közlekedési út felőli végét közös sövénykapu zárta le. Bogdánfalva ulicái 1949-ben alakulásuk különböző stádiumában voltak. A kutató megfigyelhette a nemzetségi zsákutcás településrend formálódásának folyamatát és lehetséges állomásait."

1 A Hunyad megyei Rákösd törzsökös nemzetségei, első famíliái a hosszan elnyúló falu egy-