Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
BÁRTH JÁNOS: Erdély és a Partium település-néprajzi viszonyai
.5. kép. Székelyvarsági tanya a Varság mellyékén (BÁRTH János felvétele, 1995.) 16. kép. Székelyvarsági tanya baromudvaros elrendezésű "bennvalója" Bagzosban. A számok jelentése: 1. ház, 2. nyári ház, 3. csűr marhapajtával, 4. sütőház, 5. disznyópajta majorságpajtával, 6. fatartó, 7. fatartó, 8. majorságpajta, 9. árnyékszék, 10. szénacsűr, 11. kút, 12. kút, 13. katlan, 14. kicsi udvar, 15. nagy udvar, 16. bejáró ucca, 17. csűrkert, 18. ganyé, 19. majorságkert, 20. ganyé, 21. ganyésánc, 22. szökető, 23. kutyaól, 24. gyümölcsfa, 25. kőrisfa, 26. fenyőfa, 27. szalma, 28. avara (rudas kapu) (1991. évi felmérése alapján az ábrát tervezte: BÁRTH János) Avarsági népesség létszáma az 1960-as években érte el a csúcsot. Az 1966. évi népszámlálás idején 2152 varsági állandó lakost vettek számba az összeírok. A következő tíz évében politikai hullámverések hatására fogyásnak indult a hegyi tanyák népessége. 1977-ben már csak 1808 fő élt Varságon. Helyi nyilvántartás szerint 1991 őszén 455 tanyában 1640 fő lakott Varság község trületén. 7 Más tanyafejlődési út jellemezte az Úz-völgyi csángó tanyák históriáját. A Csíki Havasok Felső-Úz-völgyi patakvölgyeiben: Uz mellyéken, Egerszék patakában, Csinód patakában, Aklosbérce patakában, Őrház patakában, Katirésze patakában, Lenes patakában, Gábri patakában, a magas fekvésű Lesődben és a fölöttébb távoli Gyürkében Csíkszentgyörgy és Csíkbánkfalva alcsíki népe évszázadokon át birtokolt irtáskaszálókat. A nagy távolság és a kedvezőtlen közlekedési adottságok miatt a két falu lakóinak sok nehézséget okozott a havasi kaszálók haszonvétele. Ezért bizonyára örvendve fogadták azokat a vállalkozó szellemű gyimesi csángókat, akik a 20. század elejétől egyre gyakrabban vevőként jelentkeztek, ha hírét vették, hogy valaki az Uzvölgyi tájon kaszálót akar eladni. A Felső-Úzvölgy a 20. század első felében a Tatros-völgyi túlnépesedéssel összefüggő gyimesi expanzió egyik célpontja lett. A Gyímesből áttelepülő családok a csíkszentgyörgyiektől, csíkbánkfalviaktól megvett Úz-völgyi kaszálóikon állandóan lakott farmtanyákat építettek és az Uz-völgyi tájon keresték boldogulásukat. Az Uz-völgyi népesedéstörténet és tanyatörténet összefonódott. A gyimesiek fokozatos Úz-völgyi megtelepedése szórványtelepülést keltett életre. A 20. század első évtizedének közepétől 1920 tájáig a gyimesiek Úz-völgyi térfoglalása 9 tanya létrejöttét, 9 család, 50 fő állandó havasi megtelepedését jelentette. Az első tanyaalapítók sikerén fölbuzdulva, a nagy lehetőségek reményével 1920 táján újabb és újabb gyimesi családok érkeztek az Úz-völgyi tájra. Különösen megnövekedett az áttelepülő, tanyaépítő famíliák száma az 1930-as években. Madarász Ferenc csíkszentgyörgyi plébános számolása szerint 1968. november 23-án, a Felső-Úz-völgyi tanyavilág 116 családjában 474 fő élt. Az 1970-es években politikai változások hatására itt is rohamosan csökkent a tanyai népesség. 2002-ben a Felső-Úz-völgyi csángó tanyák népe 312 főt tett ki.
