Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

BÁRTH JÁNOS: Erdély és a Partium település-néprajzi viszonyai

Barth János ERDÉLY ÉS A PARTIUM TELEPÜLÉSNÉPRAJZI VISZONYAI Bevezető A címben jelölt két tájnév nagy területet takar. Körülbelül akkorát, mint a mai Magyarország. A történeti Magyarország 1920-ban Romániához került keleti részeit a földrajzi és kulturális értelemben vett sokféleség jellemzi. A Partium nyugati szélétől Moldva nyugati széléig terjedő területen minden olyan fontosabb települési formáció megtalálható, amelyet Európában a második évezredben kitaláltak. A 17-18-19-20. századi Erdélyben és Partiumban volt kőfalakkal kerített, európai értelemben vett város, árkokkal övezett, földszintes agrárváros, sokféle falu, folyóvölgyi és magas fenn síki tanya. E településformák részletes, aprólékos ismertetésének itt nem lenne igazán értelme. PRÏNZ Gyula erdélyi kusza halmazai és VUIA Romulus völgyfenéki füzérfalvai még a legelszántabb néprajzkutatók tűrőképességét is próbára tennék. Helyette előadásomban kiemelek néhány településnéprajzi kérdéskört, elsősorban olyanokat, amelyek „igazán néprajziak", amelyek jellegzetesen erdélyiek, amelyek figyelembe vehetők egy erdélyi múzeumi tájegység megvalósításánál, és csak ezekről a „kiemelt" kérdéskörökről szólok. Ezek a témák a következők: 1. A hegyi szállástartás, a paraszti tartozéktelepülések 2. A hegyi tanyák 3. A nemzetségi zsákutcás településrend 4. A baromudvaros (vagy kettős udvaros) telekrendezés 5. A székely tízesek A hegyi szállástartás A mezőgazdasági tevékenységet folytató parasztság nemcsak az Alföldön, hanem Erdély hegyi tájain is létrehozott az újkorban határbeli gazdaságviteli telephelyeket, elsősorban olyan esetekben, amikor távoli határrészeket igyekezett hasznosítani. Az Alföldön a szállásnak nevezett határbeli paraszti gazdasági telephelyek legtöbbször az agrárvárosok magánbirtoklású pusztai földjein jöttek létre. Erdély hegyvidékein a pusztát a havas, a magánbirtoklású mezei kertet, szállásföldet az ugyancsak magánbirtoklású havasi irtás, irtáskaszáló helyettesítette. A pusztai szállásföldet és a havasi irtáskaszálót egyaránt csak úgy lehetett hasznosítani, művelni, ha valamiféle telephelyet, szállást hoztak létre rajta. A havasi paraszti szállásnak sokféle formája létezett. A telep a szénacsinálók alkalmi, egy szezonra szóló kalibájától a csűrből és „kicsi házból" álló épületegyüttesig terjedt. A székelység hegyi szállástartása nagy múltra tekinthetett vissza.

1 A 16. század végi udvarhelyszéki perekben sok szó esett havasi irtáskaszálókról és a rajtuk működtetett szállásokról. Különösen figyelemre méltó adatok ismerhetők meg egy Oroszhegy környéki 1592. évi határperből, ahol fancsali Lőrincz szállását, mint épületekkel ellátott szénacsináló és állatteleltető telephelyet mutatták be a vallomástevő tanúk.

2 A csűrből és „kicsi házból" álló havasi szállások évszázadokon át hozzátartoztak a havasi irtáskaszálókat birtokló oroszhegyi, korondi, zetelaki székely gazdák életéhez. Alább a népi emlékezet alapján sematikusan bemutatom, hogy az oroszhegyiek 19. század végi, 20. szá1. kép. Oroszhegyi szállásépület, kicsi ház Székelyvarság határában, Sólyomkőn (BÁRTH János felvétele, 1991)