Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

BALASSA M. IVÁN-FURU ÁRPÁD: Homoródalmás, 18. sz. ház. Kutatási beszámoló

3. kép. A ház hátsó hosszú homlokzata akkor a helyiség sarkába nyílt. Mellette van az újabb 93/130 centiméteres nagyságú ablak, feltételezhetően ennek elkészítésével egyidőben szüntették meg. Van még egy elfalazott ablaknyílás ebben a helyiségben, ez a hátsó hosszú homlokzatra nyílt, mérete 89/90 cm. volt. Ezt azért szüntették meg, mert az épület mögött újonnan megnyitott utca szintjéhez képes nagyon alacsonyan volt: „Ez azért lett volt bé rakva ez az ablak, mert itt volt az alja, és olyan kellemetlen volt, az úton jártak mindenkik és lehetett belátni. És azért bé kellett rakni" — emlékezett vissza a ház tulajdonosa. A falakon lévő nyílások sorát folytatva - az első szobában két falba mélyedő téka volt, az egyik a két rövid homlokzaton lévő ablak között, a másik az udvar felőli falban. Ma már egyiknek sincs meg a festett deszka tékaajtaja, ugyanúgy mint az előtérben a bejárati ajtó mögötti nyílásé se. A második szobában a két szoba közötti falban is volt egy téka, ezt a ház jelenlegi tulajdonosa falazta be. A többi téka az ajtók leszedése után is tovább szolgált, mint falba mélyített polc.

5 Az első szoba padlója ma meglehetősen bizonytalan statikájú. A helyiség alatt, azzal megegyező alapterületű pince van, ennek lejárata az udvarról nyílik, a bejárati ajtó közeléből. „Hát a pincébe voltak azok a nagy vastag cserefa gerendák" - emlékezik vissza Bencző Dénes - „azok, nem tudom mikor, ki lettek vágva a falbul. Azoknak ilyen lábak lettek vágva köbül, olyan hosszan, mint a mestergerenda, gerenda lett rakva és ara lettek a pincegerendák újból visszarakva.... Aztán a hely feltelt, a pincébe víz ereszkedött ugye tavasszal, hómenéskor, amikor 4. kép. A ház első rövid homlokzata sok eső lött, akkor víz ereszkedött, az a sok gőz, ugye megette a gerendákot." A padlást, azaz a padlót úgy alakították ki, hogy a ház hossztengelyére merőleges gerendák alsó peremére léceket szegeztek és erre egy gerenda szélességben deszkákat raktak. A deszkák és a gerendák közötti üreget azután, a szigetelés miatt, földdel töltötték ki, majd a gerendák tetejére szegezték a padlódeszkákat. Ismerték egyébként Almáson azt a megoldást is, hogy a pincegerendák közébe faragott husángszerű fákat erősítetek és erre rakták a szigetelést tartó deszkákat.

6 Az első szobában van a nevezetes födém. Ez jelen állapotában hét keresztgerendából áll, melyek tengelytávolsága 75-78 cm és 15x17 cmes átmérőjűek. Elölről a harmadik gerendán van a„MICHAEL SZILA/GI ET VDVARHEL1/ A • D • 1645 *" felirat, ennek mérete különbözik a többitől, 18x17 cm-es, azaz szélesebb. A legutolsó, hetedik keresztgerenda már félig a harántfalban van. A gerendák alsó élei profildíszítettek, a lekerekített éleket meglehetősen mély, szintén kör szelvényű, de az előbbiekhez képest negatív horony kíséri. A gerendák végein és középen ez abbamarad és vésett díszítéssel záródik a két fal felőli vég, és középen az a teljes, tehát nem profilírozott rész, mely egyértelműen az egykori mestergerendára felfekvést szolgálta.