Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

POZSONY FERENC: Az erdélyi magyar társadalom kutatásának eredményei

Társaság, keretében folyó családszerkezeti kutatások elsősorban a szórványhelyzetben élő magyar közösségek mobilitási kísérleteire és gyakorlataira összpontosítottak, de feltárták a lassan elnéptelenedő falvakban teljesen magukra maradt öregek társadalmi, gazdasági helyzetét, mindennapi életét és jövőképét is.

93 Az idős generációk kutatásához hasonlóan (a szerény eredmények ellenére) továbbra is elhanyagolt Erdélyben a fiatal nemzedékek komplex, alaposabb vizsgálata.

94 A legjelentősebb eredmény GAZDA Klárától származik, aki az esztelneki székely kisgyermekek társadalomba való belenevelődéséről írt komplex, rendszeres monográfiát.

9- A kolozsvári magyar szociológusok közül napjainkban elsősorban VERES Valér kutatásai irányultak a romániai fiatalok helyezetének, identitásának és jövőképének feltárására.

96 A legújabb kutatások pontosan bemutatták, hogy a 20. század idején az erdélyi falusi és városi lakosság milyen gyökeresebb élctformaváltáson ment át.

97 Míg a második világháborúig egy viszonylag lassúbb ütemű polgárosodás modellálta az erdélyi magyarság életét, addig a szocialista korszakban a hatalom mesterségesen gerjesztett, erőszakos modernizációs folyamatot indított el.

98 Ennek a szocialista modernizációnak szerves részét képezte a falusi agráriumban dolgozó népesség számának viszonylag gyors leredukálása, a rurális települések lakosságának számbeli csökkenése, a városok mesterséges indusztrializációja, a fiatalok tömeges beköltözése ipari centrumokba, ahol már teljesen új kulturális modelleket sajátítottak el." Az 1989-es rendszerváltozást követő években Romániában nagyon gyors társadalmi, gazdasági és politikai változások zajlottak le, s ezek a hirtelen modernizációs és globalizációs folyamatok szintén gyökeres életformaváltást idéztek elő. Az individualizáció elsősorban a modernizáció hatására teljesedett ki az erdélyi településekben, ahol fokozódott a lokális közösségek szétesése, beszűkültek a rokoni és a családi kapcsolatok, s a hagyományos nemi meg nemzedéki szerepek, kapcsolatok pedig gyökeresen megváltoztak.

1

"" Mivel a második világháborút követően a szászok tömegesen eltávoztak, s helyükre pedig elsősorban regáti románok és cigányok költöztek. Ennek a migrációs gyakorlatnak a hatására gyökeresen átrajzolódott Erdély etnokulturális szerkezete. Az erdélyi magyar értelmiségiek diskurzusaiban az utóbbi évtizedben már egyre fontosabb helyet foglal el a Székelyföld és a tömbmagyarság közötti szórványok helyzete. Az erdélyi szórványközösségek szakszerű vizsgálata napjainkban még csak a tervek és az elképzelések szintjén mozog.

1

"

1 A Magyar Kisebbség és az Erdélyi Múzeum című periodikák 2000-ben külön számot jelentettek meg az erdélyi magyar szórványokkal kapcsolatos vizsgálatok eredményeinek bemutatására.

1

"

2 A rendszerváltozást követő másfél évtizedben a romániai társadalomkutatók kiemelten nagy figyelmet szenteltek az erdélyi szórványközösségek kutatásának. A különböző tudományos műhelyek sorában a Diaspora Alapítvány, az Erdélyi MúzeumEgyesület, a Kriza János Néprajzi Társaság, az MTA Nemzeti és Etnikai Kisebbségkutató Intézete számos konferenciát szervezett, különböző tanulmányköteteket jelentettek meg. Az utóbbi évtizedekben kezdeményezett egyéni és csoportos alapkutatások rámutattak arra, hogy a magyarság Erdélyben már a 18. század idején gyakorlatilag számbeli kisebbségbe került.

1

"

3 Az etnikai homogenitását megőrző Székelyföld és Partium között a magyarság napjainkban, csak már nyelvszigetekben, vegyes településekben és abszolút kisebbségben él.'"

4 A magyar értelmiségi és politikai réteg csak a 19. század végén kezdett foglalkozni a régió etnikai szerkezetének gyökeres megváltoztatásával, majd az első világháború után, amikor elveszítette a politikai hatalmat, döbbenten konstatálta, hogy Erdély reális etnikai szerkezete merőben eltérő attól, mint ahogy azt korábban vélte. A román hatalom 1920 után tudatosan meg akarta változtani a régió etnikai struktúráját, amit előbb csak városokban sikerült megvalósítania. Egészen a második világháború végéig a magyar arisztokrácia megőrizte gazdasági hatalmát és létalapját Erdély vármegyei részein, éppen ezért támogatni tudta az ott élő magyar kisebbség oktatási, művelődési és egyházi intézményeit.

105 A magyar nemesi családok a második világháború utáni évtizedekben ezt a szerepüket hirtelen elveszítették, s emiatt is tovább fokozódott a szórványokban élő magyar családok magárautaltsága.

1

"

6 A bukaresti totalitárius hatalom a második világháború után tudatosan és erőszakos eszközökkel megváltoztatta az erdélyi városok korábbi, szervesen kialakult etnikai szerkezetét. Az 1962-es kollektivizálást követő évtizedekben az erdélyi magyar szórványközösségekből is jelentős migráció indult román többségű és jellegű városokba. A fiatalok városi adaptációja csakhamar visszahatott a kibocsátó falusi közösségekre is.

1

"

7 A felsorolt folyamatok csakhamar előidézték a magyar közösségek fokozatos fogyását, elöregedését, intézmény-