Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
FURU ÁRPAD: A Torockó értékvédő program
18. kép. Torockói menyasszonyviselet meritumok összeállításánál figyelembe vették az alapítvány kutatási eredményeit, és helyismeretét. Szintén az alapítvány erőfeszítéseinek köszönhető, hogy többszöri nekifutás után 2000ben a Művelődési Minisztérium Torockó teljes belterületét műemlékileg védett övezetté nyilvánította, így építkezési engedélyek Torockó belterületén, és a völgy egészét felölelő védelmi övezetben csak a területi műemlékvédelmi szakhatóság jóváhagyásával adhatók ki. 2000-től kezdődően az alapítvány szerepe fokozatosan felértékelődött, 2004-től pedig, már informálisan ellátja - egy civil szervezet számára elérhetetlennek tűnő - hatósági jogkört is. Ez úgy vált lehetségessé, hogy a Torockóért illetékes területi bizottság elővéleményezési joggal látta el az alapítvány szakmai kuratóriumát, és magára vonatkozóan is kötelezőnek tekinti az ajánlások elfogadását. A jogi védelem szoros volta ellenére a folyamatban levő tervezési feladatok hosszú tárgyalásokat, konfliktushelyzeteket, és mindkét oldalon növekvő frusztrációkat okoztak. Bár az alapvető hozzáállás sokat változott, az eredmények még mindig váratnak magukra. Továbbra sem sikeres, esztétikus, illeszkedő és minőségi kortárs építészeti beavatkozásokról, hanem az építészeti összkép elkerült, vagy kisebb léptékű rombolásáról beszélhetünk. A kiegészítések, vagy új épületek tervezését a program kezdeti szakaszában az alapítvány testvérintézménye, az Utilitas tervező műhely vállalta, majd a tervezők köre szélesedett. Amennyiben az alapítvány ilyen irányú felkérést kap műemlékvédelmi szakképesítéssel, vagy legalábbis ilyen irányú ismeretekkel rendelkező építészt ajánl. Általánosabb azonban, a müemlékes képzettséggel nem rendelkező, a befektetők által választott műhelyekkel való terveztetés, és a velük kialakított párbeszéd. A fent leírtak mellett meg kell azonban jegyezni, hogy az elmúlt tíz év alatt elkészült néhány illeszkedő új épület terve. Ugyanakkor, a megvalósult munkák között sikeres a szerény térfogatú, ám annál igényesebb építészetet megvalósító beavatkozás a 259. számú ház kiegészítése." A 15. számú ház mellett felépülő kiegészítést a szűk pénzügyi keret fosztotta meg igényes részleteitől, arányaiban viszont a tervezettnek megfelelően épült fel. A tervezettől eltérő formában épült fel az 1. számú ház kiegészítése, és várat magára a 224. számú ház befejezése. Szintén alapítványi kényszer szelídítette meg a 254. számú ház meglehetősen agresszív tervét, ám itt sem az egyeztetett megoldás valósult meg. Ugyanez történt a 14. számú ház kiegészítésével. A megnevezett tervek az alapítvány szoros közreműködésével és építészbizottságának ellenőrzése, szakmai vezetése mellett készültek. Sajnos sok az alacsony színvonalú tervek alapján elkészült kiegészítés is. A 186. számú ház esetében az építkezés folyamán sikerült a helyszínen a helyzetet pozitívan befolyásolni. Nem ritkák az építkezési engedély teljes hiányában felhúzott beavatkozások sem. Ilyen helyzetben sajnos, a hatóságok nem elég határozottak. A legsúlyosabb kihágás a 299. számú műemlék ház tőszomszédságában, a telek mélyében, turisztikai panzió céljaira készített, emeletes - anyaghasználatában, tömegében és formai megoldásaiban helyidegen - előre gyártott faház megépítése volt. Az alapítvány elővéleményezési jogkörének gyakorlása során többszöri visszautasítással, újratárgyalással, egyeztetéssel sikerült több tervet műemléki szempontból elfogadható mederbe terelni, ugyanakkor sajnálatos, hogy a kivitelezés során bekövetkezett változtatások miatt, végül mégis torzult az épület, (például a 201. számú ház kiegészítése). Sajnálatos, hogy még mindig többen, akár befolyásos torockói polgárok is a törvények megkerülésének útját választják.
